Colette 90 éves, egyedül él, unokahúga és Franciaországban élő két unokaöccse nem sűrűn látogatta. Úgy mondják, fénykorában csodálatosan hegedült és később, zenetanárként ifjú hegedűspalánták egymást követő nemzedékeit készítette fel a szólista- vagy zenekari karrierre.
Amikor a fölötte lévő lakásba költöztünk, köszvénye miatt már rég nem foghatott vonót a kezébe, de időnként még felhallatszott, ahogy egy-egy rövidebb darabot megpróbált eljátszani a nappalijában álló hatalmas zongorán.
Ő is egyike annak a sok millió belga nyugdíjasnak, akik miatt mind komolyabb fejfájása van a brüsszeli szövetségi kormánynak. Pontosabban: az ügyvezető kormánynak, hiszen a júniusi európai választásokkal egy napon tartott belga parlamenti választások óta még nem sikerült összehozni kormányképes koalíciót. Addig viszont marad – ügyvezető funkcióban – a korábbi koalíció, csakhogy ez csupán a napi ügyek vitelére szorítkozhat. Itt viszont most több évtizedre előre kellene tekinteni – de erre, ügyvezető minőségében, nincs semmiféle felhatalmazása.
A vészharangot az időskorúak helyzetével foglalkozó szövetségi bizottság elnökének jelentése kongatta meg.
