A gyűjtőszenvedély és a műkereskedelem nyáron sem megy szabadságra, sőt, a Balaton-partot kifejezetten kedveli

Az egyik sarkon a Gagosian galériája várja a látogatókat, nem messze tőle a Hauser & Wirth portálja hívja fel magára a figyelmet, és kőhajtásnyira van az Almine Rech bejárata is. Nem, nem New Yorkban, és nem is Londonban járunk, hanem a mindössze 3500 állandó lakossal rendelkező svájci üdülőhelyen, Gstaadban. De hasonló kép fogadja a látogatót például a francia Côte d’Azur vagy Florida népszerű üdülőhelyein is.

A műkereskedelem már régen felfedezte, hogy számára jó terepet jelentenek azok az üdülőhelyek, ahol a műgyűjtők is előszeretettel töltik szabadidejüket,

ahol nem a napi gondok kötik le figyelmüket, és ahol a családi költségvetések őrei könnyebben hagyják jóvá a luxuskiadásokat. Ráadásul itt könnyebb becsábítani a galériákba azokat is, akik otthon, a hétköznapok rohanásában aligha gondolnak erre; a szabadság alatt ez hozzátartozik az ismeretlen környék felfedezéséhez, főleg, ha a kirakatban olyan alkotások hívogatnak, amelyek akár kvalitásos emléknek is alkalmasak az utazásról. Nemcsak a galériák jelentek meg az üdülőhelyeken, hanem az aukciósházak is – extrém példa erre az a michigani Park West Gallery, amely az üdülések mozgó helyszínein, tengerjáró luxushajókon rendezte be galériáit, és tart szinte naponta kisebb árveréseket. Ahol megélnek a galériák és az árverőházak, ott előbb-utóbb megjelennek a művészeti vásárok is – sőt, sokszor éppen ezeken tesztelik a műkereskedők, hogy érdemes-e megpróbálkozniuk a tartós jelenléttel.

Miután a műkereskedelem Magyarországon is kinőtte a gyerekcipőt, és kialakult a galériák, árverőházak, művészeti vásárok komoly, de szinte kizárólag Budapestre koncentráló hálózata, a vállalkozó szellemű szakembereket nálunk is elkezdte foglalkoztatni a kérdés: lehet-e, érdemes-e terjeszkedni az üdülőhelyek felé?

Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a szezon rövidsége ellenére is elsősorban a Balaton jöhet szóba, és azon belül is leginkább két település, Balatonfüred és Tihany.

Ezt nemcsak az ideirányuló turizmus minőségibb jellege indokolja, hanem a kulturális infrastruktúra viszonylagos fejlettsége, az állandó vagy legalább szezonális jelleggel működő kulturális-művészeti intézmények megléte is.