Révész Sándor: Az ingyenjogosítvány és a perverz újraelosztás

Nehéz úgy elítélni a perverz újraelosztást, ha nem merjük elítélni annak elemeit. Márpedig ez a mersz az egész ellenzékből hiányzik. Az SZDSZ szociális elkötelezettségű kisebbsége volt az utolsó, amelyből nem hiányzott. Eltelt egy emberöltő azóta, hogy annak a kisebbségnek volt némi politikai ereje.

A perverz újraelosztás körébe tartozik minden olyan állami adomány, amelyből több jut azoknak, akiknek eleve több van.

Ilyen minden államilag támogatott kölcsön vagy vissza nem fizetendő ingyenpénz, amelyet anyagi helyzetére való tekintet nélkül mindenki felhasználhat ingatlanvásárlásra, -felújításra, autóvásárlásra stb., ha van hozzá önereje. Ha nincs, akkor neki nem jár semmi. Ilyen az a fajta családi adóztatás, amely annál többet ad a szülőknek, minél nagyobb a jövedelmük. Ilyen (és pláne ilyen volt) a rezsicsökkentés, amelyből annál több jut (és pláne jutott) egy háztartásnak, minél több pénz volt az energiafogyasztásra. Ilyen minden kedvezmény, amely az autózáshoz kapcsolódik. Nincs autó, nincs kedvezmény.

A perverz újraelosztás politikai számítása az, hogy a jobb helyzetűek szavazatát a perverz újraelosztással kell megvásárolni, a hátrányos helyzetűeket pedig kiszolgáltatottságban és tudatlanságban kell tartani.

Elég számukra az a morzsa, ami jut nekik, elég lesz a megvásárlásukra egy kis alkalmi krumpli. Miután az ellenzék a jobb helyzetűek szavazataiért folyó közérdekellenes, társadalomellenes, jövőellenes, emberellenes küzdelemből nem kíván, nem mer kiszállni, ezért a perverz újraelosztásnak is csak egy-két elemét meri ellenezni. Lehet, hogy az egy-kettővel már sokat is mondtam, mert igazából csak egyre emlékszem: az egykulcsos adóra.

A perverz újraelosztás most egy újabb elemmel bővülhet, ha bővül. Ez jó is lesz tesztnek.