Róna-Tas Ákos: Elkeseredettek és dühösek a fiatal választók Amerikában

HVG: Egy húszéves férfi kísérelt meg merényletet Donald Trump ellen. Van jelentősége annak, hogy ilyen fiatal az elkövető?

Róna-Tas Ákos: Ez a zavart fiatalember inkább hasonlít az iskolai lövöldözések tetteseihez, mintsem a politikai gyilkosságok elkövetőihez. Nincs semmi jele annak, hogy pontos politikai elképzelései lettek volna. Ebből az esetből nem, és az elkövető életkorából nem vonnék le következtetéseket. De jelzésértékű, hogy a huszonéves generáció rendkívül súlyos terheket cipel.

HVG: Mi az, ami kifejezetten ezt a korosztályt terheli?

R-T. Á. :

Vannak nagy társadalmi folyamatok, amelyek jóval korábban kezdődtek, de most súlyosbodnak. Egyre súlyosabbak az egyenlőtlenségek, egyre jobban nyílik a társadalmi olló.

Azok, akik most kezdik a karrierjüket, azt tapasztalják, hogy egyetemi végzettség nélkül esély sincs a középosztályi státuszra, viszont az egyetemi oklevél csak belépő egy gyilkos és kiszámíthatatlan versenypályára. Ez a trend a hetvenes-nyolcvanas években kezdődött, de most értünk el oda, hogy a mai huszonévesek már kevés eséllyel érik el, és még kevesebb eséllyel haladják meg a szüleik életszínvonalát. Ez újdonság Amerikában, ott, ahol a társadalmi mobilitás egészen jól működött a hetvenes-nyolcvanas évekig, és most egyre inkább lassul.

Róna-Tas Ákos

sase.org

HVG: Az anyagiakon túl mi változott meg az előző generációk és a mostaniak között, amely oka lehet a közérzet romlásának?

R-T. Á. : A kulturális kapcsolatok átalakulnak. Egyik tényező a technológia változása. A virtuális térben alakulnak a kapcsolatok. Mióta megjelent a közösségi média a kamaszok mentális állapota jelentősen romlott.

Nőtt a depressziós, a szorongásos betegek száma, főleg a lányok körében, és egyre több az öngyilkosság. Ehhez járult hozzá a mind a mai napig feldolgozatlan Covid, amely nem csak egészségügyi, de kulturális sokkot is okozott.

HVG: Miközben a huszonévesek kiemelt politikai reprezentációjára, generációs politikára lenne szükség, az idei választáson – a 82 éves Biden kiszállása után is – egy 78 éves elnökjelölt küzd jó eséllyel a voksok megszerzéséért.

R-T. Á. : Ez nyilvánvaló probléma, de önmagában az életkornak nem kellene problémának lennie. Kétségtelen tény, hogy a szenátus nagyobb, az alsóház kisebb mértékben, de jóval idősebb, mint az amerikai választók átlagéletkora, és ennek vannak következményei.

HVG: A politika reagál erre a helyzetre?

R-T. Á. : Biden elnöksége idején a Demokrata Párt egyik fontos politikai programja az volt, hogy megpróbálta az egyetemi tanulmányi hitelterheket csökkenteni. Egyre nagyobb kölcsönöket vesznek fel a diákok az egyetemi képzésért, hogy diplomásként bebocsátást nyerjenek a középosztály világába. Az én egyetememen nagyon alacsony a tandíj, évi 18 ezer dollár, jobb egyetemeken a tandíj hatvanezer dollár körül van évente, és ehhez járul hozzá az összes további költség, nálunk a teljes évi költség 70 ezer dollár. Egyre többen adósodnak el hosszú időre az egyetemi tanulmányaik miatt, ez a fiatalok számára rettenetes terhet jelent. Nem csak arról van szó, hogy a hitelt vissza kell fizetni, hanem arról is, hogy emiatt kényszerpályára kerülnek. Úgy választanak munkát-állást, kötelezik el magukat évekre, hogy eleget tudjanak keresni a visszafizetéshez. Rengeteg elégedetlenség születik ebből.

HVG: Ez a demokrata ajánlat a fiatalok felé, a republikánusoknál is van generációs nyitás?