Az én hetem: Péterfy Gergely a középkori bestiáriumok szerzőinek nyomába eredt
5 perc
2024.08.11. 15:30
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Péterfy Gergelynek most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: csapásszám, szamárordítás stabiltelefon, terrorveszély, zenebona.
Szamárordítás: Járványszerűen terjed idehaza a szamárköhögés, az oltóanyagkészleteket fel kell tölteni, a fertőzést elkapó Kácsor Zsolt horrorisztikus történetet írt meg arról, mit tapasztalt, amikor orvoshoz ment.
Stabiltelefon: Megjelent a rendelet arról, hogy mit nem használhatnak a gyerekek az iskolában – a mobiltelefonokat például a tanítási nap végéig le kell adni.
Terrorveszély: Bécsben terrorfenyegetés miatt le kellett mondani Taylor Swift mindhárom koncertjét. Több embert is őrizetbe vett a rendőrség, a fő gyanúsított egy 19 éves észak-macedóniai férfi, akinél robbantásos merénylethez szükséges anyagokat is találtak.
Zenebona: A Sziget fesztiválon vigasztalódhattak a swiftie-k is, de Azahriah koncertje nem volt akkora durranás, mint a Puskásban háromszor. A hvg360-on sok programról olvashatnak beszámolót.
Kifolyik a szemem, annyit pörgetem a fotókönyvtárat a telefonon. KI kell válogatnom azokat a képeket, amelyeknek elég nagy a felbontása ahhoz, hogy bekerüljenek az Umbria-könyvbe, és nem gondoltam, hogy ez ilyen nehéz feladat. Az a sejtésem, hogy irtózatosan sok a fotóm. Az Iphone-on huszonötezer, a Google Photosban pedig valószínűleg tízszer ennyi, de nem találom a gombot, ahol pontosan meg lehet nézni az utóbbi számot. Már vagy a tízedik telefonomról mentem több, mint tíz éve bele a képeket – ijesztő belenézni ebbe a végtelen víztükörbe.
Ahogy végigpörgetek egy-egy hónapnyi adagot, látszik, hogy lényegében nincs nap, hogy ne fotóznék. Utánaszámolva (legalábbis az iPhone-okon elérhető szám alapján) a mateknak: átlag 27 fotót csinálok egy nap, legalábbis az utóbbi évek telefonjain. Ez azért valószínűleg túl sok, túl sűrű csapásszám. Az úszó belemar a medencefal betonjába és tovább fúrja magát a lelátó alá, ameddig tövig nem kopnak a karjai, de még utána is mozog, vergődik előre, mint a törpeharcsa a megkérgesedett iszapban. Mindegy, miről szól a metafora, csak legyen pontos. Ami pontos, annak már önmagától van értelme. Ami meg pontatlan, az hiába értelmes. Ez a legvégső titok, mondom pontatlanul.
Megszoktam, hogy fotózni kell.