Ordítsunk, mint a vadszamár! – Kácsor Zsolt találkozása a szamárköhögéssel és a háziorvossal
Háromszor is elmondtam az orvosnak, hogy be kell jelentenie a helyes diagnózist, a szamárköhögést. Rám nézett, és föltette az évtized legcinikusabb kérdését: “Abból magának mi haszna, ha én ezt bejelentem?” – Kácsor Zsoltot nem csak a betegség rángatta meg.
Fuldoklás, hörgés, zihálás, ordítás, köhögve öklendezés és öklendezve köhögés, majd ájulás – nagyjából ezek a velejárói a szamárköhögésnek.
Legalábbis nálam, már több hete – igaz, az első egy-két hét még lappangással telt. Ez az alattomos baktérium ráadásul olyan ravaszul lappang, hogy az ember eleinte nem is veszi komolyan. Köhécselünk, köhécselgetünk egy hétig, tíz napig, s orvoshoz persze nem megyünk, minek is, lázunk nincs, a köhögést biztosan a légkondi okozta, semmi baj. Pedig van.
Akkor jöttem rá, hogy baj van, amikor egy köhögési roham közben fuldokolni, hörögni, zihálni és öklendezni kezdtem, aztán legnagyobb meglepetésére egyszerre csak felordított valahol egy szamár. A tüdőmet a légcsövemtől mintha elvágták volna, oxigénért könyörgött minden egyes sejtem, de hiába igyekeztem levegőhöz jutni. Mindjárt megfulladok, ezzel tisztában voltam, s közben rájöttem arra is, hogy az a bizonyos szamár, amelyik fülsértően éles hangon ordít, én magam vagyok.
A fentebb már említett ájulás ebben az állapotban megváltó tud lenni. Én két hét leforgása alatt ötször ájultam el, s vélhetően veleszületett hajlamom van a professzionális elájulásra, ugyanis az öt esetből négyszer éppen ágyra estem. Az ájulást nem jelezte előre semmi, nem sötétült el a világ, nem csukódott be lassan a szemem, hanem az egyik pillanatban még üvöltve ziháltam, a másik pillanatban pedig arra eszméltem, hogy görcsösen rángatózik az egész testem, a tudatomnak pedig fogalma sincs róla, hogy ő a tudatom.
A VII. kerületi sürgősségi ügyeletre egy péntek késő délutáni napon mentem be, ott megnyugtattak, hogy nem lehet szamárköhögésem, elvégre az én generációm kapott oltást. De azért beküldtek a Semmelweis Egyetem sürgősségi klinikájára, ahol éjjel fél egyig tartózkodtam, s kiváló ellátásban részesültem.
Kiderítették, hogy nincs tüdőgyulladásom, nem vagyok covidos, majd leteszteltek szamárköhögésre. Hétfőn megjött az eredmény: Bordetella pertussis pozitív. Mivel ezzel az eredménnyel a háziorvoshoz kellett elmennem, még aznap fel is kerestem a VII. kerületi rendelőt. Közöltem, hogy szamárköhögésem van, mire a doktornő látványosan a tenyerébe temette az arcát, mintegy jelezve: na, tessék, megjött az ügyeletes hülye.
Az asszisztens azt kérdezte, hogy talán ki is tenyésztették, mire felkaptam a vizet: gondolják, hogy viccelek?