Reni a Z generáció tagja. Minden alkalommal, amikor új feladatot adsz neki, nagyot sóhajt, és sorolja a kifogásokat, hogy miért nem fér neki ez most bele. Motyogva azt is hozzáteszi, hogy „ennyi pénzért nem fogom túlerőltetni magam”. András 55 éves, húsz éve ugyanabban a pozícióban dolgozik. Amikor az új MI-megoldás bevezetéséről beszélsz team meetingen, vállat von, és félhangosan kijelenti a szomszédjának: „Ah, ez is majd csak elmúlik, várd ki a végét”.
Kiégés, quiet quitting és a jól ismert panaszkodás?
Vezetőként a fenti hozzáállásra frusztráció, sokszor harag keletkezik bennünk. A „régi típusú” vezetői iskola megoldása mentén – az autoritásra hivatkozva helyre teszi az erővonalakat – ezek a mondatok hagyják el a szánkat (igen, még belőlünk, újhullámos vezetőkből is kibuknak néha):
- Nem kötelező itt dolgozni!
- Ezeket a megjegyzéseket nem szeretném hallani!
- Ha itt valamire akarod vinni, ezt a hozzáállást azonnal felejtsd el!