Egy CEO-naplója – 2. rész: Konfliktuskezelésről és kommunikációról, avagy: soha ne mondjunk ellent
5 perc
2024.10.12. 16:30
A The Diary of a CEO a világ egyik legnépszerűbb podcastja, amelynek házigazdája, a Botswanában született Steven Bartlett 25 éves korára vált milliárdos vállalkozóvá. A kiemelkedően sikeres befektetési és marketingszakember a vezetői és személyes kiválóság 33 alapelvét osztja meg velünk könyvében. A frappánsan megfogalmazott és számos esettanulmánnyal logikusan alátámasztott törvények a pszichológiában és a viselkedéstudományban, saját gyakorlatában, illetve a világ legsikeresebb vállalkozóinak, művészeinek, íróinak és sportolóinak személyes tapasztalataiban gyökereznek. A lebilincselő olvasmány nemcsak az üzleti életben, hanem mindennapjaink során is hasznos útmutatóul szolgálhat. A kiadványból, melyet a HVG Könyvek ad ki, több részt is közlünk az elkövetkező hetekben.
Ez a törvény a kommunikáció, az egyezkedés és a konfliktuskezelés mesterévé tesz bennünket. Felülkerekedünk a vitákban, meghallják a hangunkat, és megváltoztathatjuk mások gondolkodását. Ezenkívül arra is magyarázatot ad, miért nem megyünk semmire az érveink nagy részével.
A történet
Gyerekkorom nagy részében azt hallgattam, hogy anyám dühösen kiabál az apámmal, aki a tévé előtt ül, és látszólag tudomást sem vesz a jelenlétéről. Ezekhez a fülsiketítő ordítómaratonokhoz foghatónak sem korábban, sem azóta nem voltam tanúja. Anyám képes volt öt-hat órán keresztül kiabálni – ugyanazzal a dologgal kapcsolatban –, ugyanazokkal a szavakkal, anélkül, hogy érzékelhetően visszavett volna a hangerőből vagy a lendületből. Apám időnként megpróbált röviden vitába szállni vele, majd amikor látta, hogy az ellenérvei nem érnek célba – sohasem értek –, vagy megint kizárta anyámat a tudatából, vagy elmenekült a szobájába, és magára zárta az ajtót, vagy beült az autóba, és elhajtott.
Húsz évembe telt, mire rájöttem, hogy én is eltanultam tőle ezt a konfliktuskezelési stratégiát. Hajnali kettőkor az ágyban feküdtem, miközben dühös barátnőm folyamatosan szekált valami miatt, ami nem tetszett neki. Közöltem, hogy „nem értek egyet”, és megpróbáltam meggyőző ellenérvet felhozni. Mondanom sem kell, sikertelenül. Sőt: mintha csak olajat öntöttem volna a tűzre: ő egyre hangosabban kiabált, ugyanazt hajtogatta, ugyanazokkal a szavakkal.
Egy idő után felkeltem, és megpróbáltam távozni, ő azonban utánam jött, mire bezárkóztam a gardróbba, és ott is maradtam úgy hajnali ötig, miközben a barátnőm az ajtón keresztül üvöltött. Ugyanarról, ugyanazokkal a szavakkal, mint egy elakadt lemezjátszó, anélkül, hogy érzékelhetően visszavett volna a hangerőből vagy a lendületből.
Ő most már csak a volt barátnőm; mondanom sem kell, hogy a kapcsolatunk nem tartott sokáig.
A magyarázat
Az az igazság, hogy a kommunikáció életünk minden személyközi konfliktusában – akár üzleti, akár romantikus vagy plátói – egyszerre jelenti mind a problémát, mind a megoldást. Minden kapcsolat tartóssága előrejelezhető annak alapján, hogy a konfliktusok erősítik-e vagy gyengítik.