Karafiáth Orsolya az én hetemben: A Homo Putinicus nem annyira különbözik a Homo Orbanicustól

4 perc

2024.10.13. 15:30

Sorozatunkban négy író öt kulcsszót felhasználva ír arról, miként élte meg az elmúlt hetet. Karafiáth Orsolyának most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: ütésváltás, propagandapornó, viharszörny, díjeső, kekszhalál.

Kulcsszavak
Ütésváltás – Az Európai Parlamentben az EU soros elnökeként Orbán Viktor éles szóváltásba keveredett, populista frakcióján kívül mindenhonnan éles bírálatokat kapott, beleértve Ursula von der Leyen bizottsági elnököt. Magyar Péterrel is találkoznia kellett, és nem kerülte el a kézfogást sem. Orbán úgy értékelt, hogy „amikor tízen jönnek az emberre, az a rock ‘n’ roll!” A nemzetközi sajtóban pedig olyanokat is írtak, hogy „itt a vég kezdete Orbán Viktor számára?
 
Propagandapornó - Magyar Péter nemi szervére fókuszált premier plánban szinte a teljes propagandasajtó, megmutatva, hogy nem is nagyon képes másra. Az történt, hogy Magyar Péter néhány pillanatra magáról, a helyszínről és az őt vevő kamerákról megfeledkezve vakarózott az Európai Parlamentben. A csúfolódók stílusához igazodva a Tisza Párt vezetője azzal vágott vissza, hogy „éhes disznó makkal álmodik”.
 
Viharszörny – Amerikára gyors egymásutánban két hatalmas hurrikán, a Helen és a Milton is lecsapott, utóbbi 200 kilométer per órás széllökésekkel érkezett Florida partjaihoz. Milliók voltak veszélyben, halálos áldozatok is vannak, a károk hatalmasak.
 
Díjeső – A héten ítélték oda a Nobel-díjakat (a közgazdaságit hétfőn jelentik be). Az irodalmit a dél-koreai Han Kang kapja a történelmi traumákkal szembenéző, az emberi élet törékenységét feltáró intenzív költői prózájáért, a Nobel-békedíjat pedig a  hirosimai és nagaszaki atomtámadás túlélőinek szervezete.
 
Kekszhalál: 117 év után csendben leállította a klasszikus (egy ideje már Székesfehérváron készült) győri háztartási keksz gyártását az amerikai Mondelez.

Könyves szakemberekkel beszélgetek a könyves rendezvényen, arról, hogy egy nagynevű német kiadó leállt a szépirodalom kiadásával, mert az csak a macera.

Csak az érzékenykedés, meg a depresszió, iszonyat lehúzó, nincs elég baj a világban?!

A Nagy Nyomasztás helyett színezőket adnak ki, stresszoldó füzeteket, több százezres példányszámban. Oké, színezzük a valóságunkat, gondolom én is. De nincs menekvés.

Eszembe jut egy nagynevű pszichológus, akivel tavaly végre sikerült megismerkednem. Teljesen véletlenül, egy konferencia büféjében akadtunk össze, neki még fél órája volt, hogy elkezdje az előadását arról, hogyan boldoguljunk az életben. Dupla vodkát tolt le éppen, és amikor rám nyílt a tekintete, látta, hogy nekem mondhatja. Hogy itt vagyunk, és igen, mi cinikusak vagyunk. Tudjuk, hogy azért érkeztünk, hogy elmondjuk hangosan is, van értelme fenntartani az illúziót.

De hát nincs, egymás között legalább valljuk be. Bevalljuk. Nevetek, nevet, és azóta nem megy ki a fejemből.