Kétségbeesetten küzd a német kormány, hogy megvédje a Commerzbankot a bankvilág Cristiano Ronaldójától

A két háború miatt is feszült világpolitika sem tudta elvonni Olaf Scholz figyelmét. Az ENSZ közgyűlésén New Yorkban tartózkodó német kancellár a tengerentúlról üzent, hogy „barátságtalan támadásnak” tekinti, ha a milánói székhelyű UniCredit potenciálisan 21 százalékra növelheti részesedését a frankfurti Commerzbankban, amelyet akár fel is vásárolna. Ebben egyetért vele a legnagyobb ellenzéki párt, a CDU vezetője, Friedrich Merz is, aki egyenesen katasztrófának tartaná az összeolvadást a német pénzpiac számára, mondván: amikor az UniCredit 2005-ben megvette a jóval kisebb, Bajorországban aktív HypoVereinsbankot (HVB), annak nagyszabású elbocsátás lett a vége. Ez utóbbi miatt nem szeretnék a felvásárlást a szakszervezetek sem, a Commerzbank részvényeinek árfolyama azonban 30 százalékot emelkedett azóta, hogy szeptember elején világossá vált az olaszok érdeklődése.

A mérlegfőösszegét tekintve az Intesa Sanpaolo után hazájában csak a második, de rendkívül jól vezetett UniCredit furfangosan végzi a hadműveletet. Amikor idén augusztusban neszét vette, hogy a német kormány csökkenti a még meglévő 16,5 százalékos tulajdonrészét a Commerzbankban, azt ugrásra készen várta. A szeptember 11-én piacra dobott 4,5 százalékos pakett iránt nem volt különösebb érdeklődés, mert a második legnagyobb német kereskedelmi bank nem muzsikál túl jól. Az ezredforduló után a befektetési banki tevékenységben tett kudarcos kirándulását még szinte ki sem heverte, amikor 2009-ben felvásárolta a Dresdner Bankot.

A pénzügyi válság kibontakozásakor végrehajtott ügylet terhei olyan nagyok voltak, hogy mentőöv kellett a berlini kormánytól,

amely a második világháború utáni első részleges németországi pénzintézeti államosításánál 25 százalékos tulajdonra tett szert.