A rezsidémon kísértete

Ugyanis van egy energiában rendkívül szegény ország. A földgázfogyasztásunk 80 százalékát külföldről szerezzük be, sajnos lényegében egyetlen forrásnak kiszolgáltatva magunkat. A napos nyári hónapoktól eltekintve ősztől tavaszig az áramellátásban is a szomszédjainkra szorulunk a fogyasztásunk 20-30 százalékának erejéig – és akkor az akkumulátorgyárak meg a betelepülő kínai feldolgozóipar várható áramigényével még nem is számoltunk. A Paks 2 reálisan 2035 előtt nem lesz kész, ha elkészül egyáltalán, szóval ez erősen sakk-matt helyzet még minimum 10-15 évig. És lássuk be, ez az optimista forgatókönyv.

Utcát fűt magyar

Szóval ha valami értelmes tanácsot lehetne adni ennek az országnak, az nyilván az lenne, hogy ott ahol tud, ott spóroljon az energiával. Minden egyes forint, ami energiatakarékosságra megy, megtérül, hiszen az energiafogyasztásunkkal a külföldet gazdagítjuk. Folyik ki a pénz az országból. Persze van úgy, hogy megéri, például ha a külföldről vett energiából előállítunk valami hasznosat, amit drágábban továbbadunk, de a helyzet ennél nyilván sokkal rosszabb. Mi magyarok szimplán az utcát fűtjük vele.

Ugyanis energiaszegény országként úgy döntöttünk, hogy jó ötlet, ha a lakosságot teljesen ráállítjuk a gázfűtésre, miközben ehhez gázunk érdemben nincs. Aztán a 2010-es évek elején kitalálták, hogy – mikor épp már egyébként is történelmileg elképesztően olcsó a gáz meg az áram ára – , még  olcsóbban adják a lakosságnak (alias rezsicsökkentés). Ez sokáig nem tűnt rossz ötletnek, politikai értelemben biztos nyerő húzás volt, de ahogyan már akkor is sokan megjegyezték, eltorzítja az ösztönzőket. A lakosság nem érdekelt sem a takarékoskodásban, sem abban, hogy energetikai korszerűsítésbe kezdjen. A fentieket röviden összefoglalva tehát Magyarország nagyjából a 2010-es évek végétől már drágábban vette az energiát külföldről, mint amennyiért aztán a lakosságnak továbbadta.

A különbséget a költségvetés, tehát ugyanúgy az adófizetők fizetik, csak nem veszik észre.

Erre jött aztán a 2022-es energiaválság, bár az energiaárak már 2021-től emelkedtek. Ennek köszönhetően 2022 őszére gyakorlatilag csőd szélére került az ország: ha az akkori áram és gázárak fennmaradnak, akkor az egészen biztosan kifizethetetlen teher lett volna az ország számára. Emlékezzünk, hogy orosz partnerektől akkor fizetési átütemezést kellett kérni a gázszámlára, amit az enyhe télnek és a sikeres EU-s energiatakarékosságnak köszönhetően nem kellett igénybe venni. Így a csődhelyzet is elhárult, a rezsicsökkentés pedig korrekciókkal ugyan, de maradt.