Sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Karafiáth Orsolyának most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: kicsi, halálcsillag, titokzatos, leleplezés, ügynökháború.
Vannak dolgok, amiket csak akkor tudunk megérteni, amikor valóban átéltük azokat. Nem feltétlenül személyesen, az áttételes megélés is számít, értek ezalatt például egy-egy nagyon jól megírt szöveget, színpadon plasztikusan felrakott jelenetet. Ezért amikor végignéztem a mostani Nagy Előadást, a Menczer-Magyar páros duettjét, első reakcióim persze csak a zsigeri szinten jöttek (hányinger, értetlenség, félelem, többek között), aztán meg az elemző gondolatok érkeztek (itt tartunk? Innentől ez a kommunikációs modell? Mi van a háttérben, ki rendelte ezt meg? … És így tovább.). Aztán jött a szokásos levezetés, össznépi ventillálás, hiszen mindenki csak erről beszélt. Rácsodálkoztunk a nyilvánvalóra, és nevettünk persze, mert más nemigen maradt nekünk.
Másodszorra tudtam a videót egyben végignézni, utána kértem a húgomat, hogy modellezzük a helyzetet. Ő Menczer, megkapja az utasítást, beszáll a kocsiba, és van egy út. Mit csinál az úton, gondolkodik? Nem, arra nincs szüksége.
Soha ennyi ígéret nem hangzott el még a pártvezetőtől, mint Nagykanizsán. A részletek ugyan még homályban maradtak, de kiderült, hogyan készülnek a forró őszre Magyar Péterék.
Az atomerőműben súlyos a kár, de sugárveszély egyelőre nincs. Akkor minden rendben? Egyáltalán nem.
Holland kutatók az ivással kapcsolatos szubjektív testi érzések nyomába eredtek.
Az egészségügyi államtitkár anyja egyszer megpofozta Gyurcsányt.
Az Oroszország-szakértő szerint a kormánymédia „teljesen nyilvánvalóan hergel és uszít”.
