Megfordítható a vízvesztés? A magyar vízkészletet a klímaváltozás is tizedeli, de van megoldás

A szárazság egyre többek számára válik kézzelfogható valósággá, szemben a két évtizeddel korábbi, árvizekkel és belvizekkel emlékezetessé vált időszakkal. A nemzetközi összehasonlításokra szolgáló vízellátottsági, -szűkösségi indikátorok különböző képet festenek hazánkról: hol az előrehaladott félsivatag, hol a legnagyobb víz­ellátottsággal rendelkező kategóriába esünk, függően leginkább attól, hogy az épp alkalmazott indikátor a csapadék mellett figyelembe veszi-e az országon átfolyó összes víz mennyiségét is.

A direkt vízhasználat (például ivóvíz) a teljes vízforgalom elenyésző részét adja. Azokban az országokban és régiókban (például a Colorado folyó környékén), ahol ténylegesen vízhiány van, hasonló direkt vízfelhasználás mellett rendszerint nincs választási lehetőség, csak abból tudnak gazdálkodni, amennyi víz ott van. A csapadék mellett a be- és átfolyó vízmennyiségben nem áll rendelkezésre akkora vízmennyiség, mint nálunk.

A víziközmű-szolgáltatásoknál és az öntözésnél egyelőre nem mennyiségi gondok vannak, hanem finanszírozási, szervezési problémák, amelyeket az éghajlati szélsőségek fokoznak.

Akad azonban egy terület, ahol egyértelműen vízmennyiségi problémák jelentkeznek: a víz–nap energia „nexus” mentén. Ez érinti a nyári kánikulák elviselhetőségét, a csapadékszélsőségek csillapítását és az éves vízegyenleg alakulását egyaránt.

Az ország területére érkező csapadék mennyisége 56 köbkilométer, ebből 48 köbkilométer a teljes felszíni párolgás. A besugárzásként érkező átlagos napenergia-mennyiség párolgásmennyiségben kifejezett értéke 70 köbkilométer víz elpárologtatásához lenne elegendő.

Ebből 48 köbkilométer a teljes felszíni párolgás és párologtatás, a fennmaradó 22 köbkilométernek megfelelő energiamennyiség pedig hővé alakul. A légkör az előbbi energiát vízpára formájában, az utóbbit pedig melegebb levegő formájában szállítja el a talaj közeléből.

Van még 8 köbkilométer, amelynek döntő része eléri a felszíni vizeket, ez jórészt direkt lefolyás, kisebbrészt a talajba már beszivárgott mennyiségből szivárog vissza a vízfolyásokba. Ez adja a vízforgalmi ábrán a bejövőhöz képest a kimenő felszíni vízmennyiség többletét.

Ez a vízmennyiség a csapadékból táplálja a kimenő víztöbbletet. Így nem marad az országban, távozása azt is jelenti, hogy nem szivárgott be a hazai talajba ott, ahol lehullott, és nem ott párolog el a vegetációs időszak során. Párolgás hiányában a felszínt elérő napsugárzási energia hővé alakul. Egy nyári napon ez 20 Celsius-fokos különbséget is eredményezhet a földfelszín hőmérsékletében.