Minél több vizet tartsunk Magyarországon, lényegében ezt célozza egy új kormányhatározat, ami fordulatot jelent az eddigi vízgazdálkodásban. A miniszternek olyan dolgokat kell megvalósítania, amiket évek óta szorgalmaznak kutatók és civilek, de eddig csak kevés hatással.
Az első dokumentált szárazság idején, 160 éve felére apadt a Balaton, és a népharag a nem sokkal korábban beüzemelt Sió csatornára zúdult. A természetet sem a vasútépítők, sem a vízügyesek nem tudták megregulázni.
Néhány példa arra, hogyan viszonyult a NER a klímaváltozáshoz és a most tapasztalt energiaválság megelőzéséhez.
Élesben, a klímaváltozás közvetlen hatásaival szembesülve kell felépítenie a kormánynak a környezetvédelmi apparátust, hiszen 16 éve minisztériuma sem volt a területnek. A szakma egyelőre bizakodva figyel, de vannak ellentmondások a klímacélok és a Tisza választási programja között.
Harmadfokú hőségriasztás van érvényben, a kormány vízellátási, közlekedési és munkaszervezési intézkedéseket rendelt el. Eközben az ország középső része súlyos aszállyal küzd. A kánikula idején a közbeszéd érthető módon a folyadékpótlásra és a hőség egészségügyi kockázataira összpontosít. A Magyarországon is számos vízművel és vízügyi igazgatósággal együtt dolgozó Xylem szerint érdemes szem előtt tartani azt is, hogy a klímaváltozás leglátványosabb és legközvetlenebb hatása valójában a vízen, az ország vízbázisán keresztül érvényesül.
A most lehullott csapadékból is tartanak vissza vizet ahol tudnak, zsilipeket és fenékküszöböket építenek, és újítanak fel, ütemezik az öntözési vízhasználatot.
A március végi csapadék nagyon jól jött, de lenne még helye a talajban a víznek az ország jelentős részén, pláne hogy a szeles idő miatt hevesen száradni kezdett a talaj. Télen megint átlag alatti mennyiség esett, a talajvízszint rekordmélységbe süllyedt. Az idei évkezdet a legszárazabbak közé tartozik, március közepén már sokfelé volt aszály, a nyári növényekre már nagy fokú aszályt jeleznek, ami az ország gazdasági teljesítményét is erősen korlátozhatja. Nem véletlen, hogy vízmérnök, biológus, talajkutató és geográfus együtt szorgalmazza a paradigmaváltást a vízgazdálkodásban.
Magyarország természeti kincsei állami tulajdonban vannak, mégis akad olyan vízbázis, amely NER-közeli személynek termel bevételt – értesült a HVG. Információink szerint a Komárom-Esztergom megyei Tokodaltárón kinyert vizet az Aqua Európa Kft. adhatja el a vízszolgáltatónak, ebből pedig a cégnek évtizedeken keresztül több száz millió forintos bevétele keletkezhet. A vállalat tulajdonosai között néhány éve megjelent Tasnádi László, a Belügyminisztérium egykori államtitkára is.
Mit jelez, hogy idén talán már nem is kellenek a békamentők a Hajta-mocsár melletti főútra? Miért bontják az árvízvédelmi gátakat Észak-Rajna-Vesztfáliában? A Kárpát-medence kiszárításáról, ennek katasztrófális hatásairól és a lehetséges megoldásokról esik szó a zCast friss, vizes adásában. A vizes élőhelyek regenerációjának kérdéseit Csala Dániellel, a Nem víznek való vidék YouTube-csatorna szerzőjével és Réder Ferenc biológus-mérnökkel, a Patakrevitalizáció oldal gazdájával járjuk körbe. Szó lesz a „borzasztóan, kegyetlenül rossz”, és évről évre romló helyzetről, a víz pótlásának lehetőségeiről, hódokról és az őket utánzó vízőrzőkről. De vajon mi dolguk van a vízi rágcsálóknak a New York-iak ivóvízével?
Dobrev Klára bemutatta a Demokratikus Koalíció kormányváltás utáni 13. törvénycsomagját, amely a hulladéklerakást is szabályozná, és átalakítaná a vízgazdálkodást.
Iránban nemcsak az aszály miatt konganak az ürességtől a víztározók, hanem azért is, mert dilettáns módon használják a vizet, különösen a mezőgazdaságban. Az államfő pedig nem fél riogatni a népet.
Évtizedek után kapta vissza árterét a Duna Románia egyik félreeső sarkában. A 400 hektárnyi nádas ugyanakkor önmagában elenyésző ahhoz a hatalmas területhez képest, amit a fejlődés nevében elraboltunk a folyamtól, mégis kijelöli az utat, amerre menni kellene. Kajakozzon velünk a vízitökös csatornán, mutatjuk az eredményt!
Átláthatóbbá és rugalmasabbá szeretnék tenni a kerti kutak bejelentésének, engedélyezésének és ellenőrzésének folyamatát.
A „Vizet a tájba!” programban arra vállalkoznak a gazdák, hogy elárasztják a felkínált földjeiket.
A tavalyi évet sem úszta meg az ország, ahogy a világ többi része sem árvizek és a velük járó pusztítás nélkül. Valahogy mindig sikerül átevickélni ezeken az időszakokon, de továbbra sem megoldott kérdés a hatékony vízgazdálkodás, pedig a vízre mindenkinek szüksége van. Ezt világszerte már jó pár innovatív cég felismerte. Némelyik jó eséllyel hamarosan kiemelt befektetési célponttá válhat.
Egyre több szó esik arról, hogy „vissza kell tartani” (tározni) kell a hazai vizeket, s azok egy részét nem szabad kiengedni az országból, mert mind kevesebb van belőlük. A víz a XXI. század stratégiai erőforrása.
Aszályügyben szerveztek bizottsági ülést a leapadt Tisza medrében Nagykörűnél szerdára. Sem a meghívott miniszterek, sem a kormánypárti tagok nem mentek el, pedig a szervezők olcsó és fenntartható megoldásokat mutattak volna nekik a lassan elsivatagosodó Alföld megmentésére, az aszálykárok enyhítésére, megelőzésére.
Mennyit teszünk hozzá mi magunk a tavak természetes pusztulásához? Miért (nem) baj, ha néha alacsonyabb a vízszint? Hogyan lehetünk tudatos tófelhasználók? Erről beszélgettünk fenntarthatósági podcastunk évadzárójában.
A környezetvédelem számos területén van még hová fejlődniük az uniós tagállamoknak, például a hulladékgazdálkodásén és a levegőminőségén. Az EU-s szabályokat nem minden esetben alkalmazzák megfelelően, lenne tennivaló az energiaszegénységgel, a vízválsággal és a Natura 2000 területek kezelésével is – derül ki az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosával, Virginijus Sinkevičiusszal készült interjúban, amelyben szóba kerülnek a farkasok és az akkugyárak is.
A törvénytervezet egy még ki sem adott kormányrendeletet helyez hatályon kívül, és elébe mehet esetleges kártérítési pereknek.
