Részletesen bemutatták, mihez kezd a Tisza-kormány a rendkívüli aszályhelyzettel
A most lehullott csapadékból is tartanak vissza vizet ahol tudnak, zsilipeket és fenékküszöböket építenek, és újítanak fel, ütemezik az öntözési vízhasználatot.
A most lehullott csapadékból is tartanak vissza vizet ahol tudnak, zsilipeket és fenékküszöböket építenek, és újítanak fel, ütemezik az öntözési vízhasználatot.
HVG
A március végi csapadék nagyon jól jött, de lenne még helye a talajban a víznek az ország jelentős részén, pláne hogy a szeles idő miatt hevesen száradni kezdett a talaj. Télen megint átlag alatti mennyiség esett, a talajvízszint rekordmélységbe süllyedt. Az idei évkezdet a legszárazabbak közé tartozik, március közepén már sokfelé volt aszály, a nyári növényekre már nagy fokú aszályt jeleznek, ami az ország gazdasági teljesítményét is erősen korlátozhatja. Nem véletlen, hogy vízmérnök, biológus, talajkutató és geográfus együtt szorgalmazza a paradigmaváltást a vízgazdálkodásban.
Mit jelez, hogy idén talán már nem is kellenek a békamentők a Hajta-mocsár melletti főútra? Miért bontják az árvízvédelmi gátakat Észak-Rajna-Vesztfáliában? A Kárpát-medence kiszárításáról, ennek katasztrófális hatásairól és a lehetséges megoldásokról esik szó a zCast friss, vizes adásában. A vizes élőhelyek regenerációjának kérdéseit Csala Dániellel, a Nem víznek való vidék YouTube-csatorna szerzőjével és Réder Ferenc biológus-mérnökkel, a Patakrevitalizáció oldal gazdájával járjuk körbe. Szó lesz a „borzasztóan, kegyetlenül rossz”, és évről évre romló helyzetről, a víz pótlásának lehetőségeiről, hódokról és az őket utánzó vízőrzőkről. De vajon mi dolguk van a vízi rágcsálóknak a New York-iak ivóvízével?
HVG
Évtizedek után kapta vissza árterét a Duna Románia egyik félreeső sarkában. A 400 hektárnyi nádas ugyanakkor önmagában elenyésző ahhoz a hatalmas területhez képest, amit a fejlődés nevében elraboltunk a folyamtól, mégis kijelöli az utat, amerre menni kellene. Kajakozzon velünk a vízitökös csatornán, mutatjuk az eredményt!
Évszázados gyakorlatot vizsgált felül a vízügy: már a földek elárasztására biztatja a gazdákat ahelyett, hogy szó nélkül elvezetné a víztöbbletet. Aki bevállalja, csütörtöktől jelentkezhet vízborításra szánt parcelláival az erre fejlesztett online felületen. Készüljön azonban, hogy nem választhatja meg, mikor jöjjön a víz, és az sem biztos, hogy könnyen le tudja majd ereszteni, ha itt lenne az ideje. A fejleményt a független szakértő is korszakalkotónak tartja: érdemi párbeszéd indulhat az agráriummal az aszályos időszakok legkárosabb hatásainak kivédését segítő vízmegtartásról.
Csak lassan és akadozva pótlódott a tavalyi aszály után a talajok nedvességtartalma. A 90 napos csapadékmennyiség messze a sokéves átlag alatt van, a talajban is bőven lenne még helye a víznek, és a talajvízszint is méterekkel elmarad a megszokottól. A meteorológus szerint még semmi sincs veszve, hozhatnak elég esőt a következő hónapok, igaz, az elmúlt években többször is megtapasztalt száraz tavaszt sem zárhatjuk ki. Ha beüt az utóbbi, újabb aszályos évre készülhetünk.
Egyre több szó esik arról, hogy „vissza kell tartani” (tározni) kell a hazai vizeket, s azok egy részét nem szabad kiengedni az országból, mert mind kevesebb van belőlük. A víz a XXI. század stratégiai erőforrása.
Kis András
Kis András
Ungvári Gábor
Vajon tudtuk volna pótolni a hazai talajok katasztrofálisan alacsony víztartalmát a súlyos aszály után a Dunán lefolyó hatalmas mennyiségű vízzel? Miért nem, és mi kellene hozzá, hogy meg tudjuk tenni? Hogyan kezdjünk hozzá, hogy itt tartsuk a vizet, és elkerüljük az elsivatagosodást? Ungvári Gábor közgazdásszal, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) vízgazdasági elemzőjénél kerestük a válaszokat. Egyet már most elárulhatunk: sokkal bonyolultabb lesz, mint amihez szokva vagyunk.
Aszályügyben szerveztek bizottsági ülést a leapadt Tisza medrében Nagykörűnél szerdára. Sem a meghívott miniszterek, sem a kormánypárti tagok nem mentek el, pedig a szervezők olcsó és fenntartható megoldásokat mutattak volna nekik a lassan elsivatagosodó Alföld megmentésére, az aszálykárok enyhítésére, megelőzésére.
Kétméteres gáttal elrekesztett hódtó, embermagas hódvár, hódok által ásott csatorna is látható a valahol Fejér megyében készített felvételen.
hvg.hu
Az európai mezőgazdasági területek közel felén lényeges mértékben szárazabb lett a talaj az utóbbi évtizedekben, állapították meg magyar kutatók. Részben ennek az eredménye, hogy északabbra tolódott a gabonatermesztés súlypontja, a háttérben pedig felsejlik a klímaváltozás. Mindez a hazai gabonatermesztés szempontjából is kockázatot jelent, de a kutatóknak van ötlete, amivel az idei rendkívüli aszály hatásai is mérsékelhetők, és amihez hasonló megoldás alig pár hete már Európai Uniós szinten is körvonalazódik: az árterek visszaadása a folyóknak.
Eleink a folyószabályozással kiengedték a vizet a Kárpát-medencéből, és ugyan már száz éve rájöttek, hogy ami maradt az kevés, de csak a múlt század közepére-második felére jutottak oda, hogy visszaduzzasszák a Tiszát. Ettől azonban az Alföld nagy része öles léptekkel halad az elsivatagosodás felé. A kiegyenesített folyókon gyorsan lefutnak az árvizek, a belvizet hamar elvezetjük, közben egyre kevesebb a csapadék a klímaváltozás miatt. Új fogalmat is tanulhatunk: téli aszály. A bő négy évtizede létrehozott Debrecen-környéki víztározók az akkori ígéret szerint legfeljebb tíz évente ürültek volna ki, most örülhetünk, ha valaha még lesz még bennük víz. A már most is hivatalosan félsivatagos területnek számító Homokhátságon is sorra száradnak ki a tavak, volt olyan, aminek még a medre is kiégett, miután kigyulladt benne a nád. A kulcs a vízvisszatartás, ki a belvízelvezető csatornát torlaszolja el, ki otthagyná belvizet a mélyebben fekvő földeken, vagy visszalassítaná a folyókat, különben nézhetjük, ahogy az egykori szántókon homokdűnéket épít a szél. Videóriport a lassan sivataggá váló Alföldről.
Ballai Vince
Ká Zoltán