A magyar kormányfő szívesen adja elő, hogy diplomáciai közvetítő Oroszország és Ukrajna között, ám a két napja tartott EU-csúcson bebizonyította, hogy a szerep nem több politikai PR-akciónál. Így értékeli a brüsszeli tudósító, Oliver Grimm, aki azt is megjegyzi, hogy a politikus a háború kezdete óta nem lankad: folyamatosan a béke szükségességét hangoztatja.
Orbán Viktor attól sem riad vissza, hogy a fegyverek elhallgattatását célzó személyes diplomáciai erőfeszítéseit reflektorfénybe állítsa. Egy hete például azt tudatta a világgal, hogy a magyar uniós elnökség legnagyobb eredményeként ma már megnyílt az ajtó az értelmes tárgyalások előtt, noha fél éve még senki nem akart még hallani sem a békéről.
Aki Á-t mond, az persze mondjon B-ét is, főleg ha a háború vagy béke, az élet vagy halál a tét. Aki azt szeretné, hogy Ukrajnában elhallgassanak a fegyverek, annak készen kell állnia arra, hogy csapatokat vezényeljen a megtámadott országba.
Cunamiként zúdítja a kormány a támogatásokról szóló bejelentéseket az emberekre a Pride miatti blamázs óta, hátha ezzel szavazókat nyer vissza. Pedig ezek a támogatások valójában azt mutatják, hogy az állam továbbra is igyekszik kivonulni a szociálpolitikából, és az egyénre próbál hárítani minden felelősséget – mondja Kramarics Szandra, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója.
