Minden, amit a panírtól elvárunk – Hasbeszélő a Hűvösvölgy kapujában
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen az Ördög-árok partján.
Ahova tavasztól sokan kirándulnak, oda mi most télen berándultunk. Pontosabban berántott minket magához a Crumbie. Az Ördög-árok partján, a Vadaskerti kis híd lábánál, a regényes nevű Széphalom utca sarkára. Állítólag ezt a környéket hívják a Hűvösvölgy kapujának. Őszintén szólva nem kutakodtunk utána, tényleg így van-e, elhittük, jól hangzik.
S nomen est omen, mi másra is lehetne a Crumbie-ban számítani, mint csupa morzsára, panírra, bundára. Hiszen szerény ebédünk tetthelye leginkább ezt ígéri. Eredeti írásmóddal a crumby mindenféle bundás ehetőséget jelent.
Éppen egy éve települt ide Sütő Levente, aki megfordult már jó néhány helyen a vendéglátásban, fél évtizedig például a Tisztelt Házat is etette a Kossuth Lajos téren. Ezek után nem is csodálkozunk a bátorságán, mert az bizony kellett hozzá, elsüllyedt itt már a Hűvösvölgy kapujában pár műintézmény (mi Bermuda-háromszögnek is hívjuk). Hogy került ide a párjával, s mit akart?
„A Crumbie Bisztrót azért álmodtuk meg, mert gyerekes szülőként tudjuk, milyen erőfeszítés minden nap finom, friss, tápláló ételt tenni az asztalra, különösen a napi feszített időbeosztás mellett. Családomnak gyakran készítek rántott húst… Hidegkúton lakunk, sok gyermekes családdal, iskolatársakkal, edzőtársakkal körülvéve, a baráti körben a finom rántott hús örök téma.”