Vigyázó szemetek Belgrádra vessétek – a lázadókkal tart a szerb társadalom nagyobb része

Megzavarodott az utóbbi évek belpolitikai válságait eredményesen kezelő szerb hatalmi elit, a belgrádi kormány nem tud mit kezdeni a hónapok óta tartó diáktüntetésekkel. Egyelőre sem rendőri erőszakkal, sem ígérgetéssel nem tudják megbontani a demonstrálók egységét. A tiltakozáshullám ráadásul teljesen váratlanul érte Alekszandar Vucsics körét: úgy tűnt, hogy a 2014 óta miniszterelnökként, majd államfőként hatalmát építő politikus pozícióját semmi sem kezdheti ki. Az őt támogató Szerb Haladó Párt (SZNSZ) megnyerte a 2023-as parlamenti választást, majd ugyancsak az első helyen végzett a tavalyi helyhatósági választásokon.

A fordulatot egy katasztrófa hozta el. 2024. november 1-jén leszakadt a felújított újvidéki vasúti pályaudvar tetőszerkezetének egyik része, s 15 embert maga alá temetett. A baleset katalizátorként működött, a politikai pályafutását véresszájú nacionalistaként kezdő Vucsiccsal elégedetlen polgárok egyből a felelősök megbüntetését és a rekonstrukcióval kapcsolatos dokumentumok nyilvánosságra hozatalát követelték. A részben magyarok lakta Vajdaság fővárosában folytatott építkezés ugyanis a Belgrád–Budapest vasútvonal modernizálását célzó kínai projekt megvalósításának része volt, és Szerbiában – csakúgy, mint Magyarországon – a hatalom igyekezett titokban tartani a megállapodás részleteit.

A szerb állam lassan, de lépett, tizenhárom embert őrizetbe vettek – köztük Goran Veszics építési minisztert –, és nyilvánosságra hozták a dokumentumok egy részét, ami azonban már nem volt elég a tiltakozás lecsillapításához. Súlyosbította a helyzetet, hogy a nyilvánosság megnyugtatása helyett a rendőrök erővel léptek fel a diákokkal és az őket támogató felnőttekkel szemben. Ahogy 2013–2014-ben az ukrajnai tüntetések idején,

a szerbiai közvélemény nagyobb része is a tüntetők mellé állt. Pedig a propaganda olajozottan működött, a kormánypárti médiumok a Szerbia ellen összeesküdött külföldi rosszakarók fizetett és erőszakos zsoldosaiként mutatták be a tüntetőket.

A napokban már az is felmerült vádként, hogy a „bérencek” el akarják szakítani Szerbiától a hivatalosan autonóm státussal rendelkező Vajdaság tartományt. Ez különösen rosszul hangzott Belgrádban, hiszen Jugoszlávia felbomlásának végpontjaként 2008-ban az albán többségű Koszovó kikiáltotta függetlenségét.

Ahogy múltak a hetek, és útblokádokkal bővült a demonstrálók eszköztára, úgy gyarapodtak a tüntetők követelései: el akarják érni a rendőrattakok felelőseinek megbüntetését, valamint az eljárás alá vont diákok felmentését. A tiltakozási hullámban annyian vettek részt, hogy sok iskolában fel kellett függeszteni az oktatást, ezért a szerb kormány inkább előrehozta a téli szünet kezdetét. A helyzetet súlyosbította, hogy a diákok tiltakozása láttán új erőre kaptak azok, akik a Nyugat-Szerbiába tervezett hatalmas lítiumbánya megnyitása ellen tüntetnek, és a Jadar folyó völgyében is útakadályokat emeltek, hogy a brit–ausztrál Rio Tinto cég ne kezdhesse el a bányászatot.

Vucsics eleinte a szokásos taktikát választotta, és próbált nem foglalkozni a tiltakozásokkal. A napokban viszont békülékenyebbé vált, és nemcsak a párbeszédet ígérte meg, hanem azt is bejelentette, hogy kegyelemben részesíti az elmarasztalt diákokat. Hasonló módszerrel – hallgatással, majd ígéretekkel – sikerült leszerelnie a 2022-es, majd a 2023-as tiltakozási hullámokat, amikor a Rio Tinto környezetkárosító terve, illetve két tömeggyilkosság rázta meg Szerbiát.