Mindig legyen a zsebünkben egy kis Svájc

Olyan befektetésről van szó, ami forintban az elmúlt tíz évben éves 12,3 százalékos hozamot termelt, azaz tíz év alatt a 3,2-szeresére nőtt az értéke? Ráadásul úgy, hogy a forintban számoló magyar befektetőnek ezért a svájci részvényindex kockázatát kellett vállalnia. De mielőtt a svájci részvénypiacot mint befektetési lehetőséget kissé tovább fényeznénk, emlékezzünk meg egy kerek, ámde gyászos évfordulóról.

Az elengedés idején

Éppen tíz éve, 2015 január 15-én engedte el a svájci jegybank a „floort”, tehát az 1,20-as árfolyamszintet az euró/svájci frank árfolyamában, amelynek mindhalálig való védelmére nem sokkal korábban felesküdött. Az árfolyamszint védelme itt nem azt az irányt jelentette, amihez a magyar újságolvasó talán kicsit jobban hozzá van szokva. Éppen ellenkezőleg: a svájci jegybank azzal próbálkozott, hogy meggátolja a svájci frank túlzott erősödését, azért, hogy megelőzze a svájci export versenyképtelenné válását, illetve a túl erős frankon keresztül ne importáljon deflációt a világból, azaz megelőzze egy olyan árfolyam kialakulását, amely kifejezetten fékezőleg hat a gazdasági aktivitásra.

Könnyű belátni, hogy ha önök, akik hallgatnak rám, kellően sokan vannak, és vásárolnak svájci befektetési eszközöket, azaz tömegesen vesznek svájci frankot, akkor a svájci jegybank egy ponton túl egyszerűen tehetetlenné válik fenti célja mesterséges megvalósításában. Hiszen valójában egyetlen eszköze marad, miután a kamat lenullázásával – vagy éppen negatív kamatok alkalmazásával – sem tudta megállítani a Svájc jövőjébe befektetni akaró megtakarító hordákat: svájci frankot kell gyártania.

Ez tulajdonképpen nem nehéz feladat, egy ENTER gombot kell nyomogatni a megfelelő billentyűzeten a jegybank devizapiaci intervenciókat kiszolgáló munkaállomásán. Akár még remegő kézzel is kellő folyamatossággal végezhető ez a művelet, sőt, talán úgy könnyebb is, de van egy súlyos következménye is. Ha folyamatosan gyártják a svájci frankot és azonmód eladják, majd eurót, dollárt, aranyat, részvényeket vesznek belőle – mert ezt tették –, és ezt nem hagynák abba időben, akkor egyszer csak túl sok svájci frank lenne a világban.

Tehát egyik pillanatról a másikra a ló túlsó oldalán találnák magukat. Az értékálló csodadeviza kínálata hirtelen nagyon megnövekedne a mögötte lévő gazdasági teljesítményhez és az abból adódó kereslethez képest. Akkor Svájcban is eljött volna a nehezebb irány: túlzott gyengüléstől kellett volna megvédeni egy kis ország devizáját. Márpedig a svájci jegybankot nem ezért tartják, hanem azért, hogy őrizze a frank értékét, az árstabilitást, és ha lehet, optimális feltételeket teremtsen a gazdasági aktivitásnak.