Tóta W. Árpád: Szodoma százhúsz Ferrarija
Mit fognak elnevezni a magyar burzsoáziáról? Börtönszárnyat, esetleg. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy az egyre hevesebb rongyrázás a végjáték. Hogy az utolsó évüket akarják kiélvezni. És most már mindegy, mit csinálnak, mert túl vannak minden büntetési tételen. Vélemény.
Megjött a segély Felcsúton, vidáman rajcsúroznak a Ferrarik, ilyenkor tele a csomagtartó banános joghurttal. Messzire száll a dombok felett a nemzeti nagytőke nem hivatalos himnusza, miszerint add ide a didit.
Mintha Szodoma utolsó hónapjait élnénk. Úgy tűnik, direkt veregetik orrba a népet hetente az arany vécékeféjükkel. A legfeltűnőbb nem is az, hogy ezek a lopott milliárdok náluk vannak, hanem az a talajmenti prosztóság, ahogy elköltik. Minden örökölt vagy szerzett kultúrától mentesen. Nincs kulturális kiterjedésük. Számukra az olyan teoretikus fogalom, mint nekünk a negyedik térdimenzió. Biztos spekulálnak rajta egymás között, társasági témaként a Botaniq Clubban. Te láttál már olyantot, hogy zongora, he? Nem, de van otthon egy könyvem. A száz legjobb bográcsétel! De még nem olvastam.
Ezerháromszáz milliárd körül van most a legnagyobb kupac, de számtalan kisebb-nagyobb kincstárat hordtak tele azzal, amit loptak forintból és euróból, földből, kastélyból, erőműből. Mellesleg ezeknek a szajréknak az összegyűjtése többe került ám, mint ami most náluk van: a rossz döntések, az elmulasztott jó befektetések költsége is benne van. Meg az a pár tízmilliárd euró, amitől a harácsolásuk miatt elestünk.