Az olaszok megmutatják, hogyan érdemes vasútra költeni az unió pénzét

Nápolytól néhány kilométerre keletre mérnökök és munkások szorgoskodnak az Appenninek déli vonulatai között, hogy alagutakkal és felüljárókkal egyenes nyomvonalat vágjanak a nagysebességű vasút számára. A napsütésben fehéren csillogó betonépítmények éles kontrasztban állnak a vidékre jellemző kanyargós utakkal és régi kőfalakkal, egyszersmind új korszakot is jeleznek. Az olasz nagysebességű vasúthálózat legújabb, 145 kilométeres szakasza Nápolyt köti majd össze Barival, az ország elmaradott déli részének egyik legnagyobb városával, ha a beruházás a terveknek megfelelően 2028-ra elkészül.

Az új vonal – a jelenlegi eggyel szemben – kétvágányú lesz, és az utazás időtartama a mostani négy óra felére csökken. A két város között 16 új állomás – köztük teherpályaudvar – épül, helyi összeköttetésekkel. Az új vonalat az állami vasúttársaság (FS) üzemelteti majd, a hatmilliárd euróba kerülő projekt kivitelezője pedig egy konzorcium, amely a Pizzarotti, a Ghella és az Itinera olasz építőipari vállalatokból áll – közülük az utóbbi, a legfiatalabb is több mint 80 éves múltra tekint vissza.

A Nápoly-Bari alagút fúrása

Telese Scarl

Az új szakasz nemcsak két várost, de két tengert is összeköt, ami forradalmi előrelépést jelent a délolasz régiók életében – vélik szakértők. Egyúttal része az FS azon stratégiájának, hogy az eddig az északi városokat egymással, illetve Rómával és Nápollyal összefonó nagysebességű vasúthálózatot délre is kiterjesszék, amire a következő évtizedben 60 milliárd eurót szán a társaság.

A Nápoly–Bari szakasz finanszírozásába közel negyedrészben az EU is beszállt, mégpedig a koronavírus-járvány utáni fellendülés előmozdítására létrehozott 700 milliárd eurós helyreállítási alapból. Ennek az alapnak a Covid által rendkívül erősen sújtott Olaszország az egyik fő haszonélvezője, de a római kormányt gyakran éri bírálat a beruházási tervek késedelmes benyújtása és folyamatos változtatása miatt. Ezt részben az olasz bürokrácia, a többszintű engedélyeztetési eljárások bonyolultsága és lassúsága okozza. A nagysebességű vasút fejlesztését viszont a Reuters hírügynökség szerint már most sikertörténetnek tartják.