Hasbeszélő Nepál helyett a Ferencvárosban

4 perc

2025.02.21. 18:30

Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen egy nepáli étteremben.

Pontosabban a nepáliban, amiből csak egy van Budapesten. Annapurna (az élelem és a jólét istennője) néven néhány hónapja nyílt a Ráday utcában a perui Inka és a mi más is, mint indiai Indus között. Igazán szép tőle, hogy ide települt, mert lássuk be, Nepál elég messze van tőlünk, kicsit macerás lenne helyben ismerkedni originális konyhájával. Igazi bakancslistás tétel lehetne.

Persze a mi léptékünk szerint így is elég távolról keveredtünk ide. A pesthidegkúti argentin tetthelyen, a Barrióban kaptuk a fülest egy barátunktól, aki, miközben az ottani ceviche alól szürcsölte a tigristejet (a jó kis marinád, ami összegyűlik a halas tálka alján), megjegyezte, jut eszébe, a Rádayban a perui mellett mintha egy nepáli étterem tűnt volna fel. Hála az okos ketyerének meg a „központi bácsinak” köszönhetően, aki mindent hall, perceken belül meg is jelent az Facebook-falunkon:

„Kóstold meg a Himalája ízeit! Vár rád a nepáli gasztronómia csúcsa. Az Annapurna nepáli étteremben autentikus nepáli ízekkel és koktélokkal töltőödhetsz fel.” Mondjuk, arra a frappáns fordulatra, hogy a nepáliban nepáli ízekkel töltődhetünk, azért látatlanban is számítanánk. Hogy autentikus, azt meg úgyis kénytelenek vagyunk elhinni, lévén nincs semmilyen empirikus tapasztalásunk.

Az étterem kívülről
HVG 360

Elméleti sem. Mert bár kutakodtunk, de néhány netes úti beszámolón kívül nemigen leltünk fel nepáli gasztroirodalmat, csak a földrajzi elhelyezkedéséből sejtjük, hogy hatással lehetett rá a tibeti, indiai, kínai közelség. Ez be is igazolódik az asztalnál. Az autentikusságról egyébként az echte nepáli csapat gondoskodik, a személyzet ugyanis tényleg a Himalája felől érkezett. Dubaji közvetítéssel.

A séf, Puspa egy ottani fancy szállodai konyhát cserélt fel a ferencvárosi tereppel, és toborozta honfitársait ide. A Ráday utcába, amit a kilencvenes évek második felében már a pesti Sohóként emlegettek a városkalauzok, s lett tényleg – nem csak gasztroértelemben – a nemzetek kohója. Bár már sokkal visszafogottabb körülötte a hype, mint akár csak pár esztendeje.