Hasbeszélő: Felfedeztük a "Környéket", és egy szelet Argentínát találtunk Pesthidegkúton
5 perc
2022.01.07. 17:00
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Pesthidegkúton.
Tősgyökeres pestieknek, belvárosi flaszterfanoknak, balparti sikkeseknek már az is kihívás, ha száraz lábbal átkelnek a Dunán.
Az pedig már tényleg felérhet egy kalandtúrával számukra, ha a hűvösvölgyi villamos-busz végállomásig zötyögve, gurulva kiderül, hogy a Nagyréten túl is van élet, és nem csupán a földönkívüliek feltételezett leszállópályája lehet a Hidegkúti út. Hajlamosak is azt hinni, hogy az első nagy kanyar után már a végére is jártak, holott majdnem még csak az eleje.
Mégis nagyon úgy tűnik, hogy egyre többen fedezik fel a környéket.
Nagybetűvel kellene írnunk, mert a tavaly szeptemberben ide települt Barrio szó szerint azt jelenti: Környék. Különösebb hírverés nélkül úgy lendült be, hogy hétvégén egyáltalán nem ajánlatos, de hétköznap este felé is kétesélyes csak úgy beállítani foglalás nélkül az argentin (dél-amerikai, spanyol, olasz beütésű) étterembe. Empanadas, choripan, morcipan, txuleta, fugazetta – Argentína Pesthidegkúton? A lokáció választása tűnhet legalább akkora őrültségnek, mint az évtizedek óta dübörgő Rosensteiné, amelyik még a gasztroforradalmon innen merészen a Keleti pályaudvar környékére költözött.
