Hasbeszélő
Tősgyökeres pestieknek, belvárosi flaszterfanoknak, balparti sikkeseknek már az is kihívás, ha száraz lábbal átkelnek a Dunán.
Az pedig már tényleg felérhet egy kalandtúrával számukra, ha a hűvösvölgyi villamos-busz végállomásig zötyögve, gurulva kiderül, hogy a Nagyréten túl is van élet, és nem csupán a földönkívüliek feltételezett leszállópályája lehet a Hidegkúti út. Hajlamosak is azt hinni, hogy az első nagy kanyar után már a végére is jártak, holott majdnem még csak az eleje.
Mégis nagyon úgy tűnik, hogy egyre többen fedezik fel a környéket.
Nagybetűvel kellene írnunk, mert a tavaly szeptemberben ide települt Barrio szó szerint azt jelenti: Környék. Különösebb hírverés nélkül úgy lendült be, hogy hétvégén egyáltalán nem ajánlatos, de hétköznap este felé is kétesélyes csak úgy beállítani foglalás nélkül az argentin (dél-amerikai, spanyol, olasz beütésű) étterembe. Empanadas, choripan, morcipan, txuleta, fugazetta – Argentína Pesthidegkúton? A lokáció választása tűnhet legalább akkora őrültségnek, mint az évtizedek óta dübörgő Rosensteiné, amelyik még a gasztroforradalmon innen merészen a Keleti pályaudvar környékére költözött.
A Barrio /// Tizenkilencre lapot
hvg360
