Para-Kovács Imre: Trump hullarablása és a magyar dögevők

Mindig éppen válság van, ahogy azt egyébként sejtettük, de Hamvas Béla idevonatkozó írása után már tudjuk is, válságok válságokra húzódó korszakai váltják egymást, válságban vagyok, tehát létezem, illetve ha válság van, minden van. Válság nélkül az univerzum nem mutat életjeleket, csak némán belesüllyed az entrópia csodálatosan rendezett, kaotikus válságába, az utolsó válságba, amit az anyag és az idő elviselni kényszerül.

Ebben az örök válságban villan fel éppen a világpolitika aprócska válsága, az amerikai fasizmus születése és ennek hatása a világ többi részére, a stabil orosz fasizmussal kötött megnemtámadási szerződése, mivel jogi tanulmányainkból tudjuk, hogy a ráutaló magatartással megkötött szerződés is szerződés, és persze az ennek hullámain evickélő, ennek lábvizét szürcsölgető magyar politika kisszerű duzzogása, ünneplése és fontoskodása.

Márpedig a Trump Plázában nem lesz régiségkereskedés – hörögte az Egyesült Államok alelnöke az Európai Unió vezetőinek biztonsági értekezletén –, Európa vagy átáll a divatkiegészítők forgalmazására, és elfelejti végre terhelt és lényegtelen múltját, vagy szerezzen be valami önvédelmi fegyvert, mert a világrendőrség nem fog kijönni, akárhogy is ordít, csörömpöl a riasztó az utcán és a legközelebbi őrsön. Ideje felnőni, kedves európai emberek, mert az Újvilág többé nem azzal törődik, hogy a történelem elfeledett korszakainak szellemében valamiféle morális, humanitárius nézőpont alkalmazásával védje a rég meghaladott múltat, hanem hogy felkészüljön a jövő támadásaira. A jövő háborújában azonban Európa már csak nehezen védhető, zavaros és stratégiai szempontból elhanyagolható kontinens.

Az Európa nevű terület.