Trump heteken belül ledobja az atombombát a vámháborúban

Aki kedveli a Kentuckyból útjára indult amerikai whiskey-t, az jól teszi, ha követi az európai vendéglátósok példáját, és bevásárol belőle, mielőtt az Európai Unió április 1-jével esetleg 50 százalékos vámmal bünteti a behozatalát. Ez a betárazott ellencsapások egyike arra az esetre, ha Donald Trump valóban elindítja a beígért vámháborúját, amelynek első lövései az Egyesült Államokhoz amúgy szabadkereskedelmi megállapodással fűzött Kanadával és Mexikóval szemben dördültek el.

Brüsszel 2018-ban célzott csapásokkal reagált, amikor az első mandátuma idején Trump büntetővámokat vetett ki ellene – az alumíniumra és az acélra –, a whiskey mellett szankcionálta például a Levi’s farmert és a Harley-Davidson motorkerékpárt. Csupa olyasmit, ami az európaiak szemében jelképezi az amerikai életérzést, de fontosabb volt, hogy olyan államokban gyártják őket, amelyek a Trump-republikánusok hátországának számítottak. A vámokat Joe Biden hivatalba lépését követően felfüggesztették, a transzatlanti fronton azóta viszonylagos nyugalom honolt.

Az öt évvel ezelőtti konfliktus jelentéktelen csetepaténak tűnik ahhoz képest, amire a Fehér Házba négy év kihagyás után bosszúállóként – odaadó hívei szerint szuperhősként – visszatérő Trump készül

az USA kereskedelmi kapcsolataiban. A jelszavát követve Amerikának itt is elsőnek kell lennie, s nem hagyhatja, hogy a világ legnagyobb importőreként irdatlan – tavaly 1200 milliárd dolláros – hiánnyal zárja éves áruforgalmi mérlegét. Az USA ugyanis Trump szerint ezen a téren is balek, mert hagyja, hogy a szövetségesei kihasználják – az ellenfeleire nemcsak Oroszország esetében, de a külkereskedelemben Kínával kapcsolatban is kevesebb szót veszteget –, az élen az EU-val, amely amúgy is arra jött létre, hogy Amerikával kiszúrjon (az általa használt szó jelentése ennél vaskosabb).

A kaliforniai Long Beach kikötőjében magasra rakják a szállítókonténereket

AFP/Frederic J. BROWN

Más sem hiányzott a már a vámháború hírére is feszültté vált tőzsdének, az addig is süllyedő részvényárfolyamok percek alatt zuhanásra váltottak. Pedig Trump a sikeressége egyik fokmérőjének a tőzsde szárnyalását tekinti. Ahogy azt is váltig állítja, hogy a vámoknak az 1930 óta legdurvább emelése nem okoz inflációt (legfeljebb „picit”, „átmenetileg”). Trump azzal érvel, hogy a tarifát az exportőrök fizetik, a pénz pedig megállíthatatlanul áramlik majd az államkasszába. Ha ez így lenne, akkor az elnöknek közgazdasági Nobel-díj járna azon Nobel-békedíj mellé, amihez Marco Rubio amerikai külügyminiszter szerint kikövezett útja volna az ukrajnai béketeremtésért, ha nem republikánus, hanem demokrata lenne.

Március 12-én esedékes az acélra és az alumíniumra kivetett 25 százalékos büntetővám hatálybalépése is, ami alól az USA egyetlen szövetségese sem kapna mentességet. Kína pedig Mexikóval és Kanadával egy időben kapott újabb 10 százalékos büntetővámot a februári 10 százalék mellé. Bár Kanada és Mexikó kezdetben igyekezett engedményeket ajánlva tárgyalásokba bocsátkozni, de most, hogy a vámok életbe léptek, a kanadai kormányfő meglehetősen keményen utasította vissza, hogy Trump így bánjon egy baráttal, miközben Oroszországgal együttműködést sürget. Justin Trudeau éppúgy a vámok viszonzását jelentette be, mint Kína, és mindkét ország keresetet nyújt be a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO). A kínai külügyminisztérium szóvivője azt mondta, a végsőkig fognak harcolni.

Kína az exportja egyre nagyobb részét „kiszervezi” a befektetéseitől gazdasági lendületet kapó délkelet-ázsiai országokba, így részben már azok exportja rontja az amerikai kereskedelmi mérleget. Nem véletlen, hogy a harmadik legnagyobb kereskedelmi többletet Vietnám halmozza föl az Egyesült Államokkal szemben, de Kína megkezdte a beszivárgást Mexikóba és Dél-Amerikába is.

Atomcsapás a globális önmérsékletre