Kedden élesedhetnek Trump vámjai, már csak az a kérdés, kinek fognak jobban fájni

Kanadára és Mexikóra március 4-én életbe lépnek a csaknem egy hónapja bejelentett vámok, ígérte múlt csütörtökön Donald Trump. Az Egyesült Államok elnöke azt is elmondta, hogy az USA még aznap további 10 százalékos vámot vet ki Kínára. Ezek az országok – az Európai Unió után – az Egyesült Államok legnagyobb kereskedelmi partnerei.

A bejelentés egy nappal azután történt, hogy Trump sajtótájékoztatón jelezte, hamarosan 25 százalékos vámot jelent be az Európai Unióból származó autók, gyógyszerek és egyéb áruk importjára. Azt is megerősítette, hogy április 2-a lesz a kölcsönös tarifapolitikája végrehajtásának időpontja, és ezt az ígéretet csütörtökön is megismételte. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok kölcsönös vámokat rendel el minden országgal szemben, amely jelenleg vagy a jövőben vámot vezet be vele szemben.

Trump február 4-én eredetileg 25 százalékos importvámot rendelt el Mexikóra és Kanadára, miközben a kanadai energiatermékekre, például az olajra és az elektromos áramra alacsonyabb, 10 százalékos kulcsot lengetett be, de egy hónappal elhalasztotta annak végrehajtását, miután mindkét ország ígéretet tett az elmúlt években 250 ezer amerikai halálát okozó drog, a fentanil csempészetének megfékezésére, valamint a bevándorlás kezelésére. A kanadai kormány pedig azóta lelkesen közli a számokat, hogy ilyen rövid idő alatt milyen komoly eredményeket értek el a drogkereskedelem és az illegális bevándorlás terén.

Kínára február 4-én életbe lépett a 10 százalékos vám, amit március 4-től 20 százalékra emelnek – a hivatalos magyarázat szerint – azért, mert Peking nem akadályozta meg a fentanil-prekurzor vegyi anyagok Kanadába és Mexikóba irányuló csempészetét, ahol az Egyesült Államokban értékesített fentanilt előállítják. (Az amerikai vámhatóság az elmúlt évben 19,5 kilogramm fentanilt foglalt le a kanadai határon, míg a mexikóin 9570 kilogrammot.)

Bár Trump úgy gondolja, hogy az amerikaiaknak csak rövid távon fog fájni a vámháború, a legtöbb szakértő ennél jóval nagyobb hatásokkal számol, amikor a vámok az USA-ra, az érintett országokra és a világgazdaság egészére gyakorolt hatásait elemzik.

De nemcsak ebben nem értenek egyet: Trump szerint csak a külföldiek fizetik az amerikai vámokat, ám ez nem teljesen így van. A valóságban ezeket az amerikai importőrök fizetik ki az amerikai vámtisztviselőknek, amikor az amerikai kikötőkben árukat vesznek fel. Végső soron a vám terhe az amerikai importőr, a külföldi termelő és a végfogyasztó között oszlik meg, a piaci feltételektől függően változó mértékben, tehát az egész világgazdaságra hatással van.

Persze erre is van válaszuk Trumpéknak: szerintük az ilyen terhek segíthetnek megvédeni a hazai gyártókat, hiszen a fogyasztók dönthetnek úgy, hogy az Egyesült Államokban gyártott termékeket vásárolnak az egyre drágább import helyett, és persze a cégek is dönthetnek úgy, hogy elkerülik a vámokat új üzemek megnyitásával az Egyesült Államokban.

Abban viszont már nagyobb az egyetértés, hogy Trump vámintézkedései rövid távon erősíthetik az amerikai dollárt, ugyanis a vámok bevezetése növeli a bizonytalanságot a nemzetközi kereskedelemben, ami a befektetők számára vonzóbbá teszi a devizát mint biztonságos menedéket. Ez a tendencia már megfigyelhető volt a közelmúltban, amikor Trump vámokkal kapcsolatos kijelentései a dollár erősödéséhez vezettek.

Azonban ez is kétélű fegyver: a dollár erősödése ugyanis negatív hatással lehet az amerikai exportőrökre, mivel termékeik drágábbá válnak a külföldi piacokon. Ez hosszú távon csökkentheti az amerikai exportot és lassíthatja a gazdasági növekedést. Ezenkívül a kereskedelmi partnerek válaszlépései, például ellenintézkedések vagy saját valutáik leértékelése, további bizonytalanságot okozhatnak.

És hát arról sem szabad elfeledkezni, hogy a második világháború után kialakult „szabad világ” a kereskedelmi övezetek védelmét szolgáló amerikai biztonsági garanciák és a dollár dominanciájának kombinációjára épült. Trump azonban éppen e globális rendszer alapjait támadja, amikor 1939 óta nem látott csúcsra emeli az importra vonatkozó összesített vámtarifát, hogy ellensúlyozta az USA hatalmas kereskedelmi deficitjét, és kompenzálja a biztonsági rendszer fenntartási költségeit. Lássuk részletesen, milyen árat kell ezért fizetnie az USA-nak és kereskedelmi partnereinek!