A kávéházak elszaporodásának jelentős szerepe volt a XVII–XVIII. századi Londonban a „közszféra”, a politikai közbeszéd kialakulásában, és ezáltal a politikai liberalizmus felemelkedésében a szélesebb nyugati világban – írta A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása című, 1962-es könyvében a most 95 éves Jürgen Habermas német filozófus. De bármekkora is volt a kávé történelemformáló ereje, a népszerűségének évszázadok óta tartó töretlen növekedése megtorpanhat, miután az utóbbi hónapokban – egyre újabb rekordokat döntve – soha nem látott szintre emelkedett a tőzsdei jegyzése.
A New York-i ICE árutőzsdén az arabica árfolyama tavaly novemberben kezdte ostromolni az 1977-es eddigi csúcsárat, a fontonként (0,454 kg) 3,39 dollárt, majd januárban áttörte azt, és 4,3 dollár fölé is emelkedett. Azóta ugyan valamelyest visszaesett, de 4 dollár körül mozog. Valóságos pánikvásárlás lökte meg ennyire az árakat, ami mutatja, hogy a volumenben a világ egyik legnagyobb forgalmú árucikkének a globális piacán egy dolog biztos: a bizonytalanság.
A félelmeket elsősorban a visszafogott kínálat táplálja, a globális arabicatermés közel felét adó Brazíliában tavaly nagy volt a szárazság. Tavaly augusztus–szeptemberben 70 éve nem tapasztalt aszály sújtotta a dél-amerikai országot, majd októberben a nagy esőzések károsították az éppen virágzó kávécserjéket. A korábbi évek sem voltak ideálisak az időjárás szempontjából, és a klímaváltozás miatt nem látszik, hogy milyen lesz a következő szezon. A kereskedők és a pörkölők nem tudják, most vásároljanak drágán, vagy halasszák el a beszerzéseket. Az ICE raktáraiban is jelentős mértékben csökkent az állomány, ami csak növeli a kiszámíthatatlanságot. A brazíliai raktárkészletek ugyancsak leapadtak a szokásoshoz képest, egyes szakértők szerint már egyetlen újabb időjárási anomáliának is katasztrofális hatása lenne a kávépiacra.
