„Drága barátom, tudod, hogy a fiam magyar iskolába járt?” – rikoltotta a fülembe boldogan egy szociológus, amikor először írtam neki a Matca című román nyelvű művészeti folyóirat főszerkesztőjeként, hogy írást kérjek tőle. Azt hittem, magyar az édesanyja vagy a felesége, de kiderült, hogy egyik sem: egyszerűen megtetszett neki az iskola, a magyar életmód, és nagyobbik fiát a bukaresti Ady Endre Elméleti Líceumba adta.
Ez a jelenség elkezdett izgatni: vajon vannak-e még ilyen románok, akiknek semmilyen magyar gyökere vagy érintettsége nincsen, mégis magyar iskolába adják a gyermeküket? Roppant nyugtalanságomban felhívtam Trif Olga igazgatónőt, és megbeszéltem vele egy találkozót.