Beleszeretni egy lakóhelybe igazán emberi dolog, idegen közegbe érkezve viszont gyakran előfordul a patrícius-plebejus jelenség. Az ókori Rómában a patríciusok voltak az őslakos családok leszármazottai, akik már Róma alapításakor jelen voltak, míg a plebejusok az eleinte kevesebb joggal felruházott, később beköltözött népcsoportokat jelölték. Az utóbbiak magyar köznyelvi megfelelője a „gyüttment”.
Anélkül, hogy bármelyik csoportnak kizárólagosan igazat kellene adnunk, a jelenségről muszáj tudomást venni, ha meg akarjuk érteni miért rukkolt elő Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter az új törvényjavaslattal. A tervezet megengedné az önkormányzatoknak, hogy például
különböző kötelezettségeket írjanak elő, elővásárlási jogot létesítsenek, különadókat vessenek ki vagy akár befagyasszák a betelepülést.
Fontos hangsúlyozni, hogy minden az alábbiakban részletezett korlátozó eszköz csupán lehetőség az önkormányzatok számára, azaz tőlük függ, hogy alkotnak-e saját rendeletet vagy sem. Ebből a szempontból biztonságot nyújthat, hogy a képviselőtestületeknek politikailag sem áll érdekében olyan szabályokat alkotni, amelyek akár a saját bukásukat is előidézhetik.
A betelepülő az új migráns
Mindenekelőtt azt érdemes tisztázni, hogy pontosan kire vonatkoznának korlátozások. A betelepülő természetes személy, aki
- olyan településre költözne, ahol sem lakóhellyel, sem ingatlantulajdonnal nem rendelkezik.
Az önkormányzat mérlegelésétől függően akkor is betelepülő lehet valaki, ha
- az ingatlanszerzést megelőző öt évben megszakítás nélkül nem lakott a településen.
Nem minősül betelepülőnek, aki
- a településről származik, illetve akinek hozzátartozója rendelkezik ott ingatlannal vagy lakóhellyel;
- valamely egyház alkalmazottja;
- a településen működő iskola vagy egyetem tanulója, és;
- a lakcímlétesítés szempontjából az, aki valamilyen intézményben (pl. kórházban, büntetés-végrehajtási intézményben) él.