Hogy boldogult az itthoni tudásával a hatvanas években Nyugat-Németországban?
Remekül, idehaza nyomtak ugyanis bennünket az ipar felé, úgyhogy közelebb álltunk a gyakorlathoz, mint a nyugat-európai dizájnerek. Az Iparművészeti Vállalat közvetített bennünket, és a cégek még támogatást is kaptak, hogy dizájnereket alkalmazzanak egy-egy feladatra. Így adódhatott, hogy amikor vittem magammal egy általam tervezett Calypso magnót, egyik kollégámnak annyira megtetszett, hogy elvitt a Quelléhez, és évekig benne volt a katalógusukban.
Meg is lett ezzel a kezdőtőke a letelepedéshez?
Dehogy, sőt pár hónap múlva dörgedelmes levelet kaptam a gyártótól, hogy sürgősen adjam vissza a kölcsönkért magnót.
Itthon is sikeres lehetett volna, már egyetemistaként, diplomamunkaként villamost tervezett. Ennyire jól menedzselte a főiskola a fiatalokat?
Ebben azért inkább az én kezem volt benne.
