Keresztre feszítettük, köpönyegére sorsot vetettünk. És nem nyertünk.
Gyurcsány Ferenc nem azzal jelentkezett be a miniszterelnöki pozícióra, amit a családi veszekedésből felvett. Hanem egy húszoldalas tanulmánnyal a Mozgó Világ című folyóiratban, több mint húsz évvel ezelőtt. Arról írt, hogy Magyarországnak van egy szerencsésebb, európai arca, meg egy lemaradt, frusztrált, szomorú fele. És az utóbbit fel kell emelni ahhoz, hogy a haza fényre derüljön.
Persze tudja Isten, ők talán ilyesmikről veszekedtek otthon.
Megpróbálta, és nem válogatott az eszközökben, hogy az ehhez szükséges hatalmat megragadja. Tudta, amit akkor még sokan nem mertek elhinni. Hogy a másik ajánlat:
Magyarország szerencsésebb, európai arcának beverése ököllel.
És a szerencse átirányítása válogatott bunkó bűnözőkhöz.
Gyurcsány bukása talán elkerülhetetlen volt ezzel a nagyravágyó programmal. Ellenfele tizenöt éve csoszog a könnyebb, széles úton. A butítás, a mocsarasítás útján. A bukás mértékéhez viszont hozzájárult a roppant balszerencse és azok, akik akkor is belviták felvételeivel házaltak.
1978 óta egy és ugyanaz a kérdés: lehet-e valaki olyan jó Superman, mint amilyen Christopher Reeve volt Richard Donner filmjében? Bryan Singer és Zack Snyder bicskája beletört, most James Gunn a kutyakártyát is kijátssza, hátha neki sikerül a lehetetlen. Mozikban a 2025-ös Superman.
Két tankert is megtámadtak a jemeni húszik pár nap leforgása alatt a Vörös-tengeren. Az akciókról és a süllyedő hajókról látványos videókat forgattak.
A hízelgést és a fenyegetést felváltva alkalmazva szavaztatta meg a republikánusokkal Donald Trump a „gyönyörű” költségvetési törvényt.
Az elnök nem vette jó néven, hogy korábbi szövetségese harmadik politikai erőt alapítana. Hogyan babrálhat ki Elon Musk Donald Trumppal?
