Tóta W. Árpád búcsúztatja Gyurcsány Ferencet: Mint a villám tépte magányos fenyő

Gyurcsány Ferenc nem azzal jelentkezett be a miniszterelnöki pozícióra, amit a családi veszekedésből felvett. Hanem egy húszoldalas tanulmánnyal a Mozgó Világ című folyóiratban, több mint húsz évvel ezelőtt. Arról írt, hogy Magyarországnak van egy szerencsésebb, európai arca, meg egy lemaradt, frusztrált, szomorú fele. És az utóbbit fel kell emelni ahhoz, hogy a haza fényre derüljön.

Persze tudja Isten, ők talán ilyesmikről veszekedtek otthon.

Megpróbálta, és nem válogatott az eszközökben, hogy az ehhez szükséges hatalmat megragadja. Tudta, amit akkor még sokan nem mertek elhinni. Hogy a másik ajánlat:

Magyarország szerencsésebb, európai arcának beverése ököllel.

És a szerencse átirányítása válogatott bunkó bűnözőkhöz.

Gyurcsány bukása talán elkerülhetetlen volt ezzel a nagyravágyó programmal. Ellenfele tizenöt éve csoszog a könnyebb, széles úton. A butítás, a mocsarasítás útján. A bukás mértékéhez viszont hozzájárult a roppant balszerencse és azok, akik akkor is belviták felvételeivel házaltak.