„A magyar kormány klímapolitikájára erős kettest adnék. A bukástól a napenergia felhasználása mentette meg”

Kötetének címe, Napozószékek a Titanicon arra utal, amikor lényegtelen dologgal foglalkozunk, a székeket rendezgetjük a fedélzeten, miközben a hajónk a jéghegy felé tart. Ez a helyzet klímaügyben?

Sokan beszélnek a klímaváltozás kapcsán arról, hogy már úgyis mindegy, a Föld éghajlata tönkrement, és az olyan megoldások, mint a megújuló energia vagy az elektromos autók, csak a napozószékek rendezgetését jelentik a Titanicon. A címmel arra a kérdésre akartam utalni, hogy van-e még reményünk, hogy megmentsük az emberi civilizációt, vagy már tényleg csak a székeket rendezgetjük.

Vannak, akik a homokba dugják a fejüket, és nem vesznek tudomást az egészről, míg mások eljutottak a klímaszorongás, a klímadepresszió állapotáig, és gyereket sem vállalnak a reménytelennek tűnő jövő miatt.

Egyik véglet sem indokolt. Súlyos helyzetben van a Föld éghajlata, napról napra romlanak a kilátások, de közben folyamatosan javulnak azok az eszközök, amelyekkel a probléma kezelhető. A zöldtechnológiák, a nap- és a szélenergia, a hőszivattyúk, a villanyautók lehetővé teszik, hogy évtizedes távlatban teljesen megszüntessük a fosszilisenergia-alapú termelést, amely nagyjából háromnegyed részben felel a klímaváltozásért. Ez az átalakulás rohamléptekben halad, kérdés, elég gyors lesz-e ahhoz, hogy megtörténjen, mielőtt a Föld eltartóképessége rohamosan csökkenni kezdene.

A könyve rengeteg adatot, tényt tartalmaz, de nem tankönyv, nem is tudományos munka. Kinek szánja elsősorban?

Tényleg sok benne az adat, de olvasmányos stílusban írtam meg, hogy szélesebb közönség körében is népszerűsíthesse a témát.