Kocsis Györgyi: Az egyre keményebb kéz politikája
Kipécéz ki, besároz, megfélemlít, móresre tanít a Fidesz, ám propagandája közönsége szűkül. Lemerült a magyar növekedés akkuja, se beruházás, se uniós támogatás. A főváros az a fű, amelyen a Fidesz és a Tisza párt a jövő évi választásokra trenírozó erőpróbáját előadja. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
A tudományos meghatározás szerint a közmondás rövid, velős és gyakran használt kijelentés, amely alapigazságot vagy a gyakorlati szempontból észlelt igazság érvényesülését fejezi ki. Az önnön gyökereit a honi lélek rögvalóságába leeresztő Fidesz értelemszerűen a legmélyebb népi bölcsességeket kifejező magyar közmondások fáklyavilága mellett írja politikáját. Úgy is mint: „Ne szólj szám, nem fáj fejem.” Vagy: „Akinek az isten hivatalt adott, észt is adott hozzá.” Vagy: „Pénz számolva, asszony verve jó.” És így tovább.
Legalábbis erre következtethetünk abból a fékevesztett dühből, amellyel a kormánypárt móresre kívánja tanítani a társadalom azon tagjait, akik a lesunyt fejű, néma bólogatástól eltérő tartalommal és formával próbálják kifejezni véleményüket ország és világ állapotáról.
Magyarország rovatunk elemzése veszi sorra, hogyan pécéz ki, sároz be, félemlít meg a hatalom manapság egyszerű vasutast, ápolónőt, tanárt, nyugdíjas katonát, ha bírálni merészeli a „hivatalosságot”.
Az egyre keményebb kézre több okból szükség is van.
Egyrészt – mint a rovat másik összeállításából kiderül – a lakájmédia hatékonysága látványosan csökken: a ráköltött temérdek közpénz dacára a fideszes propaganda közönsége szűkül. Másrészt, lemerült a magyar növekedés akkuja. Kifogyott az üzemanyag – beruházások, uniós támogatások – is, az utasok türelmetlenek, ám a vezetőség tanácstalanul vakargatja mind a hét fejét a lepukkadt roncs mellett.
Gazdaság rovatunk elemzése szerint Nagy Márton gazdasági miniszter inkább az élelmiszer- és a gyógyszeripar fejlesztésével kurblizná fel a gépet, Szijjártó viszont újabb kínai autógyárat hozna be. Arról, hogy a libaügyi miniszter milyen tanácsot adott, a következő számunkban adunk hírt.
Eközben az EU legszegényebb tagállama, Bulgária az euróbevezetés küszöbén áll, eklatáns bizonyítékát adva annak, hogy a saját valuta fenntartása Magyarországon (is) költséges és fölösleges „luxi”. Hogy a magyarokon kívül egy szuahéli közmondást is idézzünk: „Ahol elefántok harcolnak, ott nem jó fűnek lenni.”
Mint címlapsztorinkból kiderül, jelenleg a főváros az a fű, amelyen a Fidesz és a Tisza párt a jövő évi választásokra trenírozó erőpróbáját előadja. Míg a Fidesz Budapest pénzügyi szívatásával azt kívánja bemutatni, hogy a Tisza Párt vezetésével az ellenzék még egy várost sem képes kormányozni, Magyar Péter az „óellenzékkel” való összemoshatóság vádját kerülné el bármi áron.
Tény – világít rá Világ rovatunk –, hogy a Tisza lengyel európai néppárti testvérpártja is azért vesztette el a minapi elnökválasztást, mert az ottani közhangulathoz képest túl liberális jelöltet támogatott. Jellemző amúgy a korszellemre, hogy se Lengyelországban, se a fejlett világban másutt szinte szóba sem jön egy baloldali politikus felemelkedése.
Didier Eribon francia filozófus lapunknak adott interjújában kemény szavakkal vádolja a baloldalt a globális szélsőjobbos hullámért, mondván, valójában egy neoliberális program jegyében hagyták lepusztulni a közszolgáltatásokat, elviselhetetlenné nőni az egyenlőtlenségeket, ezért szavaznak most a peremen élők a szélsőjobbra. Tagadhatatlan, hogy a szélsőjobb az erőközpontú manoszféra révén a nemek közti viszonyokra is rányomja a bélyegét, lásd például a trumpista mozgalom karcsú, szőke politikusi üdvöskéit.
E nyomulásnak feszül ellen a Szellem rovatunkban bemutatott, már idehaza is látható, A csúf mostohatestvér című norvég film, amely a mesebeli Hamupipőke háttérbe szorított, amúgy teljesen normális nővérének a szépség oltárán hozott szenvedéseit állítja középpontba. Ennek és a most induló strandszezon, valamint az utóbbival járó női testképszorongás kapcsán érdemes elmélyedni Életmód rovatunkban, amelyben fogyókúra-szakértőnk azt tanácsolja, addig is, amíg elérjük a kívánt testsúlyt, nyugodtan érezzük magunkat jól a bőrünkben. Egy magyar közmondással szólva: Az a tiéd, amit megeszel.
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!