1995 óta sok év telt el, ám Srebrenicában lassabban múlik az idő. A kelet-boszniai várost uralmuk alá hajtó szerbek a mai napig nem tudnak mit kezdeni a településsel.
Míg általában a szerbek szívesen szóba állnak a nyelvüket beszélő idegenekkel, amikor néhány évvel ezelőtt a városban jártam, a helyi szerbek feltűnően barátságtalanok voltak és nemcsak az 1995-ös eseményekről nem voltak hajlandóak beszélni, hanem arról sem, hogy milyen az élet a fele lakosságától megfosztott városban.
Az utcakép azonban magáért beszél: a boltok jó része zárva van, a nyitva tartók szemmel láthatóan az egyik napról a másikra élnek. A házakban rengeteg az üres lakás, az utak a boszniai átlagnál is rosszabb állapotban vannak, a városban a korábbi három helyett már csak egyetlen bank működik, a helyiek sokszor a tíz kilométerre lévő Bratunacba járnak át bevásárolni és egyéb ügyeket intézni.
A statisztikák szerint 1991-ben Srebrenicában 36 ezer ember élt, 2013-ban – közel két évtizeddel a népirtás után – csupán 13 ezer lakost számoltak össze, s helyi források szerint azóta tovább csökkent a népesség.
