Augusztus 19-ével mintegy kipottyant a magyar jogrendből az a szabályozás, amely az ügyletek széles spektrumát tekintve elővásárlási jogot biztosított a magyar államnak a külföldiek tőkebefektetései, céges tulajdonszerzései (FDI, foreign direct investment, vagyis külföldi közvetlentőke-befektetés) esetére.
A hatályát vesztett szabályozás alatt, ha például egy német cég felvásárolt volna egy magyart, az ügyletet be kellett jelenteni a Nemzetgazdasági Mminisztériumhoz, amely vizsgálatot folytatott, és ha a miniszter tiltó döntést hozott, akkor az állam felvásárolhatta a céltársaságot a bejelentett feltételekkel.
Egy közbeszúrt kormányrendelet
A fentieket minden bizonnyal inkább feltételes módban kell érteni, a szóban forgó szabályozás ugyanis mindössze pár hétig élt, és bár a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kellett, operatív szinten jó eséllyel aligha volt bármi hatása. A széles spektrumú állami elővásárlási jogot bevezető kormányrendelet meglehetősen nagy port kavart a nyár elején, egyebek mellett azért, mert az élettartama kérdéses volt.
A külföldi befektetések kontrollját – nevezzük FDI-rezsimnek – a kormány eredetileg a pandémia alatt vezette be. Ám a nyár elején éppen folyamatban volt egy sor pandémiás, veszélyhelyzeti rendelet törvényi szintre emelése Az FDI-rezsimet szigorító kormányrendelet azonban a veszélyhelyzeti FDI-rezsimet törvényi szintre emelő – az országgyűlés által már elfogadott – törvényt nem érintette. Vagyis nyilvánvaló volt, hogy
a kormány rendeleti szinten bevezet egy szigorítást, amely azonban kérészéletű lesz, augusztus 19-ével minden visszakattan a korábbi állapotba – kivéve, ha a szigorítást a Fidesz a törvénybe is átvezeti.
Utóbbi nem történt meg, az FDI-rezsim így visszaállt a korábbi állapotába.
Szakértőket kérdeztünk arról, milyen hatással volt a piacra a rövid ideig élt rendelkezés, és hogy milyen célt szolgálhatott.
