A dominóelmélet a hidegháború idején áthatotta az amerikai stratégiai gondolkodást, a lényege az volt, hogy ha a kommunisták valahol átveszik a hatalmat, akkor a szomszédos országok dominóként dőlnek el s kerülnek a szovjet érdekszférába. Ezt a jelenséget emlegették a 2010-es évek elején az arab tavasszal kapcsolatban, amikor az elégedetlenség sorban söpört el korábban megdönthetetlennek tartott rendszereket.
És az elméletet leporolták azok, akik most az 1997 és 2012 között született Z generáció lázadását figyelik, amelynek újabb dominója Madagaszkáron dőlt el.
A képlet hasonló volt a nepáli vagy a bangladesi eseményekhez. A tüntetések szeptember végén kezdődtek, a közműszolgálatások – a víz- és áramellátás – akadozása miatt. Az elégedetleneket a látszólag alulról szerveződő Gen Z Madagascar nevű csoport fogta össze, amely nemcsak a nevében idézi a közelmúlt kormánybuktató lázadóit, de azoktól több fogást vállaltan ellesett. A tagjai nepáli társaikhoz hasonlóan a közösségi médiában, Discordon és Facebookon szervezték a tüntetéseket, mára pedig profin megcsinált honlapjuk is van.
Minthogy elmondásuk szerint magukat az elégedetlen embereket képviselték, a csoportnak nyilvánosan nem volt tényleges vezetője és arca. Csupán azt a halálfejes ikont tűzték lobogójukra, amit mostanában a kormányellenes tüntetéseken lobogtatni szokás szerte a világban. A hatalommal való szembeszállást szimbolizáló One Piece zászlót – amely japán manga képregényből ered – „lokalizálták”, a halálfejen lévő, piros masnis szalmakalapot tradicionális helyi zöld-rózsaszín fejfedőre cserélték.
Manapság nem jó Madagaszkáron élni
Madagaszkáron van miért elégedetlenkedniük a fiataloknak. Az egykori francia gyarmat az egy főre jutó GDP – ami a függetlenség 1960-as kikiáltása óta majdnem megfeleződött – alapján az ötödik legszegényebb a világon, a korrupcióérzékelési indexet tekintve pedig a 140. helyen van a Transparency International 180 államot tartalmazó listáján.
