Milyen környezeti lábnyoma, terhelése van a fast fashionnek és az ultra fast fashionnek?
Gyakori hivatkozás, hogy a divatipar a második legszennyezőbb iparág, bár ez attól is függ, milyen mérőszámokat nézünk. Tény, hogy egyetlen póló előállításához 2700 liter, egyetlen farmerhez 7–10 ezer liter vízre van szükség – ennyit egy ember 7-8 év alatt iszik meg. A szintetikus anyagok, például a poliészter, mosáskor mikroműanyagot engednek a vízbe, amelyek folyókba, tengerekbe jutnak, így például az asztalunkra kerülő halak testében is ott vannak.
Már a fast fashion is elképesztő mennyiségű ruhát termel, ezáltal akkora karbonlábnyoma van, hogy a rossz minőségből fakadóan le sem tudjuk dolgozni. Az ultra fast fashion gyártói – így a Temu vagy a Shein – termelése még inkább elképzelhetetlen. Rengeteg termékkel kapcsolatban kimutatták már, hogy rákkeltő anyagból készültek, vagy azzal festették őket.
Nyilvánvaló, hogy a számos rossz hatás nem feltétlenül éri meg az olcsóságot, ahogy az is, hogy egy-egy ilyen termék hosszú távon nem lesz társunk az öltözködésben, de sokaknak ez egyáltalán nem szempont. Már egy évtizede ott tartunk, hogy adatokkal példálózva próbálunk meg hatni a fogyasztókra, azonban láthatóan ez nem igazán befolyásolja őket.
https://hvg.hu/360/20230612_textilszemet_globalis_del_fast_fashion_divatipar_kornyezetszennyezes_HVG
