A minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy vannak olyan fontos témák, amelyeknek minél több emberhez el kell jutniuk. Cikkünket ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.
Rendkívül szerteágazó a tevékenységed, ezért induljunk a kezdetektől, ami a Magvető Kiadó borítóinak tervezését jelenti 2020 óta. Milyen tapasztalatokat hozol onnan, mennyire van lehetőség kibontakozni grafikusként egy nagy kiadónál?
A Magvetőnél eleinte a könyvekhez tartozó promóciós grafikai anyagokban és a marketinghez kapcsolódó kisebb feladatokban segítettem. Olvastam a szerzők köteteit, beleértve a legújabb megjelenéseket, és jeleztem, hogy szívesen terveznék borítót – óriási bátorság volt a Kiadó részéről, hogy megbíztak egy könyvborítóval. Hálás vagyok a bizalmukért, mert habár szorongtam a feladattól, lelkesített is, és segített a szakmai elindulásban. Sok pozitívumot felsorolhatnék, alapvetően rengeteget tanultam a szerkesztőktől, nemcsak a könyvkiadásról, hanem arról is, hogyan reflektálnak a világra, ráadásul egy odafigyelő és szeretetteljes közegben. Jó szívvel gondolok rájuk, minden látogatáskor otthon érzem magam a Kiadóban. Illetve mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy most már bő egy éve az Open Booksnak is tervezek kiadványokat, ahol szintén nagyszerű a közös munka.
Visnyai Zoltán
Druzsin Nikoletta
Simon Márton költő az Okapi Pressre az utóbbi időben mintha kétszemélyes mikrokiadóként hivatkozna, amelyben már ketten látjátok el a feladatokat. Miben tér el a nagy kiadói működéstől egy mikrokiadó fenntartása?
A közös munkánk Simon Mártonnal első olyan kötetének borítótervével kezdődött, melyet nagy kiadóból kiválva adott ki. Ekkor már szándékában állt más művek megjelentetése is, de váratlanul gyorsan jött létre egyre több könyv, még én sem értem utol magam ebben. Hamar kialakult a szimbiózis köztünk, nagyon megkedveltük egymást. A legfontosabb különbség, hogy minden feladatkört – amelyre a nagy kiadók professzionálisan külön foglalkoztatnak embereket – két személyben viszünk. A feladataim tehát túlmutatnak a grafikai tervezésen, a menedzsmentben is részt veszek: árajánlatokat egyeztetek nyomdákkal, emellett intézem a gyártást és a szállítást. Minden olyan feladat Marcihoz tartozik, amely az irodalomhoz kapcsolódik, így a szerkesztések, valamint a különböző események szervezése is.
Albert Ádám, Lázár Eszter, Máté Dániel, Nagy Edina: Elmélet és tudomány a művészeti gyakorlatban – Szöveggyűjtemény a művészeti kutatásról (2023)
Ács Márton
A nagy kiadókkal ellentétben megengedhetjük magunknak a hibázást, nagyobb kockázatot vállalhatunk, ami hatalmas teret ad a vizuális kibontakozásra, hiszen nem egy nagy üzletláncban kell érvényesülniük a borítóknak. Marci abszolút nyitott, és szerencsére az ízlésünk is találkozik, őt a japán kultúra, engem pedig a japán és dél-koreai grafika merész világa vonz. Ez abszolút egy útkeresés, kívülről úgy tűnhet, hogy van egy előre eltervezett koncepciónk, de ezeket a könyveket csak a szabadság tartja össze. Habár versesköteteken gyakran látunk festményeket vagy fotográfiákat a borítókon, mi mindent tipográfiával szeretnénk elmondani, ami nagy vállalás, de célunk, hogy bátrak legyünk a betűkkel.
A borítók tervezésén keresztül az Okapi Press arculatát is meghatározod, holott nem biztos, hogy mindenkinek elnyeri a tetszését ez a rendhagyó, tipográfiára épülő vonal.
Teljesen biztos, hogy nem tetszik mindenkinek ez az irány. Nekem ez egy vizuális provokáció, persze úgy, hogy közben tiszteletben tartom a művet, ahogy az is fontos, hogy ne vezessek félre senkit a borítóval. Könyvek tervezésekor általánosságban először kijelölöm a szöveg alapján, milyen hangulatot szeretnék közvetíteni, és ahhoz keresek vizuális eszközöket úgy, hogy a műfaji sajátosságokba is beleessek, de csavarjak is rajtuk. A betűtípusok képesek erősíteni a cím által jelzett tartalmat, személyiségekként tekintek rájuk, olyan jelzőkkel illetem őket, mint robusztus, kifinomult, funky, nyomasztó, feminin stb. – nem véletlen, hogy a betűk különböző egységeit emberi testrészekről nevezték el a betűanatómiában.
Simon Márton: Hideg pizza (2024)
Ács Márton
Az általam tervezett belívek viszont klasszikus verseskötetet tükröznek, épp csak apró gesztusokkal térek el a megszokottól. Egy szépirodalmi művet kinyitva nem a dizájnt szeretném először meglátni, hanem a tartalmat, ezért ezeknél a kiadványoknál a kényelmesen olvasható, jól követhető, könnyen áttekinthető belív működik.
Milyen szempontok mentén készült Tandori Dezső Egyetlen (2025) című első verseskötetének irodalomtörténetileg is kiemelkedő fakszimile kiadása?
Tulajdonképpen ezt a könyvet Tandori tervezte, aki vett egy jó jegyzetfüzetet, és leírt egy egész verseskötetet a gyönyörű kézírásával. Olyan szép gesztus, hogy saját kezűleg készített kötetét Tandori legjobb barátjának, Márffy Albinnak ajándékozta, hogy felbukkanása után Pándi Balázs a kezdetektől fogva fakszimileként szerette volna nyomtatásban látni. Nekem annyi volt a dolgom, hogy megtaláljam a módját annak, hogyan tudjuk ezt a füzetet a lehető legpontosabban megmutatni kiadvány formájában úgy, hogy elérhető áron minél többekhez eljuthasson. A szöveget ezért nem befotózva, hanem a reprodukciókból körbevágva tintaszínű festékkel nyomtattuk krémszínű papírra. Nagyobb kiadók is szoktak fakszimile kiadásokat publikálni, de inkább egyfajta díszpéldányként, mi viszont szándékosan el akartuk kerülni a prémium jelleget. Egyébként a kiadvány fogadtatását illetően szkeptikus voltam, de rengetegen érdeklődnek a hagyaték iránt.
A kísérletezés több kiadványnál is megjelenik: Simon Márton Polaroidok (2025) című verseskötetének borítóját a költő egyesével írta meg kézzel, ahogy a polaroidokat szokás. Hideg pizza (2024) című kötetének támogatói kiadását pedig egyik versére reflektálva magpapírba kötöttétek, így ha elültetnék, virágok hajtanának ki belőle. Miért éreztétek szükségesnek a zinek publikálását?
A zinek könyvbemutatókon érhetők el, és az Okapi71 sorozat részeként 71 példányban jelennek meg. A szerzők két kötet megjelenése között rendszeresen publikálnak jellemzően irodalmi folyóiratokban, antológiákban, Marci azonban egy zine-sorozatot képzelt el. Egy könyvhöz képest a zine kísérletezőbb forma, mivel kis példányszámban készül, és nemcsak a szöveg elsődleges benne, hanem a kiadvány vizuális megfogalmazása. Habár a zinek esetében kimarad a hosszú ideig tartó, monoton tördelés – amit én különösen szeretek a könyveknél –, létrehozásuk időigényesebb manufaktúra jellegük miatt: saját kezűleg nyomtattuk őket rizográf technikával, majd kézzel vágtuk, hajtogattuk, ragasztottuk és számoztuk őket.
Az Okapi71-sorozat
Ács Márton
Tavaly mutatkozott be a Hectic Books mikrokiadó is, többek között Bede Kincső Porcelain and Wool (2024) című fotókönyvével, amelyet csakugyan te terveztél. Mekkora mértékben tapasztalod meg az önkifejezés érzését alkalmazott munkáid során, különösen egy művészkönyv tervezésekor?
Egészen más a szerepem egy művészkönyv grafikai tervezésénél. Rengeteget ötleteltünk együtt, de nekem csak a grafikai és tipográfiai eszköztárat kellett megadnom ahhoz, hogy Kincső művészeti vízióját közvetíteni tudja maga a könyvtárgy is. Érdekes volt megtapasztalni, hogy Kincső fotósként egészen másképp gondolkodik a kompozícióról, sokat tanultam tőle, jó élmény volt a közös munka.
Nehéz ezt a kérdést megválaszolni, mert egyik könyvtervezési folyamatra sem gondolok önkifejezésként, mégis látom, hogy „benne vagyok a könyvekben”. Az alkotók akár a fotográfia, akár az irodalom eszközével felépítenek egy világot, amire én annak interpretálása után létrehozok egy ablakot, ilyen értelemben kifejezem a látásmódom és a vízióm arról, hogy mi tesz számomra érdekessé egy kiadványt. Ugyanakkor ha bármit alkothatnék vagy állíthatnék a világról, azt nem borítón tenném meg, hiszen a könyv valakinek a szellemi terméke, a művészete. Hogyha a szerző nem írja meg az adott kötetet, akkor az általam tervezett borító semmit nem jelent.
Bede Kincső: Porcelain and Wool (2024)
Mucsi Ágota
Kétszer is elnyerted szakkönyv kategóriában a Magyar Könyvtervezés díjat, először az Elmélet és tudomány a művészeti gyakorlatban – Szöveggyűjtemény a művészeti kutatásról (2023) című kiadvánnyal – szerkesztők: Albert Ádám, Lázár Eszter, Máté Dániel, Nagy Edina –, majd a Horváth Judit nevéhez kötődő Borz Kováts Sándor – Határtalan innováció (2024) című kötettel. Mi egy jó szakkönyv tervezésének a kulcsa, és milyen érzéssel töltenek el a díjak?
A szakkönyv rendkívül izgalmas műfaj, mert egy olyan specifikus témát mutat be, amelyben általában nem vagyunk járatosak, tehát egy nagy ismerkedés. Nem a személyesség jut elsődlegesen eszünkbe egy szakkönyvről, de a fiatalon elhunyt Borz elképesztő inspiráló tervező és egyetemi oktató volt, akit nagyon szerettek az emberek, így az életművét nem szerettem volna objektív távlatból megközelíteni – ezért vannak a kiadványban egészen lírai oldalak is, például elmosódott emlékképek.
A szöveggyűjtemény tervezésekor lényeges szempont volt, hogy barátságos legyen a szemnek, hiszen hosszú, koncentrációt igénylő szövegeket mutat be. Így jött a játékos szél- és lábjegyzetek ötlete, amiben többen kételkedtek, ezért kinyomtattam legalább huszonöt verziót, hogy megbizonyosodjunk a működéséről. Több véletlen is közbeszólt a tervezésnél: egyrészt a sarokkerekítő gép nem vágta az általunk választott papírt, ezért egyszerűen levágtuk a sarkokat, ami végül a legmegjegyezhetőbb eleme lett a könyvnek. Másrészt elfogyott a vászon, amit a puhatáblára kasírozva képzeltünk el, és az eredeti tervtől eltérő színű vászonra nyomtattunk – az eredmény viszont mindannyiunknak jobban tetszett. Számomra ilyen a tervezés, addig kísérletezek, amíg olyan hibát nem vétek, amit érdemes továbbgondolni vagy megmutatni. Nagy hála az EPC Nyomdának a nyitottságukért és Albert Ádám művészeti vezetőként adott visszajelzéseiért, melyek meghatározták a kiadvány végső formáját.
Vicces, hogy mindkét kötetet eredetileg rossz kategóriában neveztem, tehát nem is szakkönyvként tekintettem rájuk. Nagyon tudok örülni ennek a díjnak, de a legjobb érzés az, ha az általam tervezett kiadványokat szeretik kézbe venni az emberek. Fontos, hogy Polgárdi Ákosék létrehozták a Magyar Könyvtervezés díjat, mert mutat egy körképet, és látom, hogy hatása van a hazai könyvtervezés kultúrájára, a shortlistes köteteket bemutató kiállítás ráadásul egy örömünnep, mindenkinek ajánlom.
Horváth Judit: Borz Kováts Sándor – Határtalan innováció (2024)
Ács Márton
Látszik, hogy rengeteg munkád van ezekben a kiadványokban, szabadúszó tervezőgrafikusként nem lehet egyszerű a projektalapú munkavégzés hosszú távon.
Nagyon foglalkoztat a kiégés mint társadalmi jelenség. Mivel a munkám az érdeklődési körömhöz kapcsolódik, borzasztóan nehéz határokat szabnom, egy megterhelőbb munkahéten akár hatvanöt órát is dolgozom. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem egészséges ennyit dolgozni, ugyanakkor élvezem a munkám. Fejlődnöm kell a nemet mondásban, hogy több időt tudjak szánni a feltöltődésre.
A Falu Kollektívát épp azért alapítottátok, hogy a kreatív szférában dolgozó pályakezdőket segítsétek a mentális egészség, a menedzsment, a kommunikáció vagy a pénzügy területén, de kezdeményezője voltál a Képző.art-nak is. Számodra mi a közösségépítés jelentősége?
Bárhová megyek, szeretek közösséget kovácsolni. A Falu lényege a tudásmegosztás kisebb közösségben, mert hiszek abban, hogy a tudásból bármennyit adunk át, nekünk nem lesz kevesebb. Felszabadító érzés, hogy a mi generációnk már egyre jobban látja a kollektív segítségnyújtásban rejlő lehetőségeket. Valójában hasonló problémákkal küzdünk a kulturális közegben, és egymás munkakörnyezetét is javíthatjuk például egészséges elvárások teremtésével. A rivalizálás helyett egymást kell erősítenünk.
Nyitókép: Albert Ádám, Lázár Eszter, Máté Dániel, Nagy Edina: Elmélet és tudomány a művészeti gyakorlatban – Szöveggyűjtemény a művészeti kutatásról (2023). Fotó: Ács Márton
