Sokan megdöbbentek, amikor pár hónapja Donald Trump nemes egyszerűséggel kijelentette:
„Azt csinálok, amit akarok. Én vagyok az Amerikai Egyesült Államok elnöke.”
Hogyan lehetséges ilyen kijelentést tenni abban az országban, amelyről eddig úgy tűnt, a fékek és ellensúlyok lehetetlenné teszik, hogy egyetlen politikus ekkora erőre szert tegyen?
A hatalmi gőg látványos megnyilvánulása mellett ez a kiszólás a lényeget fejezte ki. Az Egyesült Államokban az intézményes struktúrák, a hatalmi ágak szétválasztása, a „fékek és ellensúlyok” rendszere mára olyannyira megbomlott, hogy az elnök lényegében azt tehet, amit csak akar. A vezérkari főnökök egyesített tanácsa elnöki posztjára még 2019-ben Trump által kinevezett Mark Milley tábornok 2023-as búcsúbeszédében világosan megfogalmazta sokak félelmét a kiterjesztett elnöki befolyásról.
„Nem királyra, királynőre, zsarnokra vagy diktátorra esküszünk, és nem esküszünk olyan emberre, aki diktátorrá akar válni. Nem esküszünk egyetlen emberre. Az alkotmányra és Amerika eszméjére esküszünk, és készek vagyunk meghalni annak védelméért”
– utalt Milley nyilvánvalóan Trumpra, aki vette is a lapot, és hivatalba lépése napján eltávolíttatta a tábornok arcképét a Pentagonból.
Az amerikai elnök mai kivételes erejét a XVIII. század végén az alapító atyák alkotta politikai felépítmény teszi lehetővé. Mára a végrehajtó hatalom fejének, az elnöknek a jogkörei rendkívüli módon kiszélesedtek a kongresszussal, azaz a törvényhozói, valamint a bírói hatalommal szemben. Ráadásul ma mind a törvényhozókat, mind a legfelső bíróságot Trump a kezéből eteti, és akkor sem akadályozzák a ténykedését, amikor megtehetnék.
