Átmenetileg szünetel az a vita, aminek keretében a demokraták azon zakatoltak szabadidejükben, hogy leváltható-e egy diktátor demokratikus úton, illetve felszámolható-e ugyanezen módon a diktatúra. Nos, lehetséges, hogy a válasz igen, de hatékonyságában minden bizonnyal elmarad a diktátor–diktátor relációtól, mint azt Donald Trump demonstrálta a legutóbbi hétvégén, mikor is szombat hajnali 3 tájban az ágyából ragadtatta el Nicolás Madurót, Venezuela gyanús körülmények között megválasztott elnökét, aki már meg is érkezett a brooklyni szövetségi börtönbe, hogy fényes bizonyítékként szolgáljon a békepárti elnök fogadkozására, miszerint az USA, regnálása alatt, nem avatkozik be más országok ügyeibe.
Maduro kétségtelenül rászolgált a letartóztatásra, szélsőbaloldali diktatúrája 2024-re olyan helyzetet teremtett az országban, hogy a tiltakozások mindennaposak lettek, amelyeket egyre fokozódó erőszakkal számolt fel, egyre több politikai foglyot tartott börtönökben, egy 14 éves fiút is agyonlőttek a rendőrök. Mindeközben a gazdaság az összeomlás felé sodródott, az infláció szárnyal, az alapvető élelmiszerek hiányoznak a polcokról, és az elnök a tiltakozások mögött a fasiszta ellenzéki vezetőket, valamint az imperialista Egyesült Államokat sejtette – a jelzők mellőzésével ugyan, de nem minden alap nélkül.
A világ főrendőre újra akcióba lendült.
