2019 áprilisában nagyjából negyedórányira volt a teljes pusztulástól a Notre-Dame, amelynek lángolását az egész világ döbbenten figyelte. A Párizs egyik jelképének számító katedrális oltásán több mint 400 tűzoltó dolgozott közel 14 órán át, és végül meg tudták menteni a két fő tornyot és az épület szerkezetét is.
Habár az épület tetején lévő huszártorony a folyamatban lévő felújítás miatt fel volt állványozva, az acélszerkezet pedig valamelyest megakadályozta, hogy a teljes torony kártyavárként a főhajó tetőszerkezetére omoljon, a tető nagyobb része és a huszártorony gyakorlatilag teljes egészében így is megsemmisült. A felső része leesve megolvasztotta a templomhajót, a tető tartóoszlopai egymás után zuhantak le és lángoltak tovább az ezerfokos tűzben. Az iszonyatos rongálás ellenére a karzat és a kápolnák nem sérültek meg, de jó darabig kérdéses volt, hogyan, mennyi idő alatt és egyáltalán mennyi pénzből lehet helyreállítani.
https://hvg.hu/360/202215__vitak_anotredamerol__osi_harmonia__reformista_viszketegseg__nincs_kobe_vesve
Utóbbira viszonylag hamar megszületett a válasz. A francia állam tulajdonában lévő, a párizsi érsekség által ingyen használt templom megsegítésére nemcsak a legnagyobb cégek és pénzemberek, de a francia polgárok is azonnal gyűjtésbe kezdtek, így egy héten belül össze is jött a pénz az újjáépítésre, sőt még túl is teljesítették az eredetileg meghatározott 800 millió eurót, végül csaknem egymilliárdnál álltak meg.
A globálisan érkező adományokból száznegyvenmillió euró még meg is maradt végül, amit létfontosságú állagmegóvási munkákra fordítottak. A feladat dandárja azonban csak ezután jött; hogy ez miként zajlott a közemberek elől elzárt templom belsejében és a restaurátorműhelyekben, abból egy nemrég bemutatott francia dokumentumfilm, A feltámasztott Notre-Dame ad ízelítőt, amelynek az elején el is hangzik az eltelt közel hat évet összefoglaló tételmondat:
A tűz és az emlékmű elvesztésétől való félelem kellett ahhoz, hogy felfogjuk, mennyire ragaszkodunk hozzá.
