"A Notre Dame felújításával arra a kérdésre kell válaszolni, mi is egy templom ma"

A három éve tűzvészben súlyosan megsérült párizsi katedrális rekonstrukciója kapcsán művészettörténeti, régészeti, építészeti, hitéleti és turisztikai érdekek feszülnek egymásnak.

A padlóból „esnek ki” a csontvázak, éspedig nem csupán képletesen. A három éve, 2019. április idusán leégett párizsi Notre-Dame újjáépítésén dolgozókat most egy titokzatos ólomkoporsó tartja lázban, ami a kereszthajó középpontjában fordult ki a földből. Persze nem magától, hanem azért, mert meg kellett nyitni a padlót, hogy az építészek biztosak lehessenek abban, elbírja-e az oda felépítendő 600 tonnányi állványzatot.

Az emberalakot formázó koporsóval együtt aztán jöttek a további meglepetések is: a XIX. századi fűtésrendszer, az egykori, közel nyolcszáz éves szentélyrekesztő és egy római kori várfal maradványai – hogy csak az eddig biztosan azonosított leleteket említsük.

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?