"A Notre Dame felújításával arra a kérdésre kell válaszolni, mi is egy templom ma"
A három éve tűzvészben súlyosan megsérült párizsi katedrális rekonstrukciója kapcsán művészettörténeti, régészeti, építészeti, hitéleti és turisztikai érdekek feszülnek egymásnak.
A padlóból „esnek ki” a csontvázak, éspedig nem csupán képletesen. A három éve, 2019. április idusán leégett párizsi Notre-Dame újjáépítésén dolgozókat most egy titokzatos ólomkoporsó tartja lázban, ami a kereszthajó középpontjában fordult ki a földből. Persze nem magától, hanem azért, mert meg kellett nyitni a padlót, hogy az építészek biztosak lehessenek abban, elbírja-e az oda felépítendő 600 tonnányi állványzatot.
Az emberalakot formázó koporsóval együtt aztán jöttek a további meglepetések is: a XIX. századi fűtésrendszer, az egykori, közel nyolcszáz éves szentélyrekesztő és egy római kori várfal maradványai – hogy csak az eddig biztosan azonosított leleteket említsük.