Munkaerőpiaci útmutató cégvezetőknek – 2026

Milyen bérelvárásokkal számolhatnak a munkaadók?

Éves szinten kétszámjegyű béremelések jellemezték a piacot 2024-ig – a munkavállalókért valóságos versenyfutás zajlott. A cégek azonban már egyre inkább a profitjuk terhére fizették a béreket annak érdekében, hogy megtartsák az alkalmazottjaikat. Egyesek csendes leépítésekbe kezdtek, és az elbocsátott dolgozók felszabaduló béréből fedezték a maradóknál az emeléseket.

Tavaly a recesszió már erősen gyengítette a munkaerőpiaci keresletet, ennek nyomán a bérrali is jelentősen mérséklődött. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tény, hogy ebben az évben a 15–75 éves korosztály létszáma nem kevesebb, mint 70 ezer fővel csökkent, közülük 45 ezer aktív munkavállaló volt. Ám hiába tűnt el a piacról a Dunakeszi teljes lakosságával megegyező tömeg, a munkanélküliek száma gyakorlatilag szinten maradt. A partnervállalataink 15 százaléka tavaly egyáltalán nem emelt bért, noha szinte mindegyik megbízható fizető kategóriába tartozott a hitelminősítőknél.

Ennek nyomán – tartva magunkat a tavaly őszi prognózisunkhoz – idén 7 százalékos átlagos béremelést látunk reálisnak. Ennél nagyobb mértékű, 10 százalékos vagy afeletti emelés ott lehet indokolt, ahol vagy a cég kedvező piaci helyzete (például erős exportpozíciója) ezt gazdaságilag lehetővé teszi, vagy ott, ahol feltétlenül szükség van az adott területen a jellemzőnél alacsonyabb bérek felzárkóztatására. Erre sok helyen azért lesz szükség, mert 2026 nyarán bevezetik a bértranszparenciát, amire tapasztalataink szerint korántsem készült még fel minden cég.

A szellemi munkakörökben dolgozók általában 4-6 százalékos béremelésben bízhatnak, a fizikai dolgozók esetében 6-8 százalékot látunk reálisnak. Mindez persze továbbra is elmarad a dolgozói elvárásoktól, mivel ők azt észlelik, hogy az előző évekhez képest jelentősen lassult a bérek emelkedése, amit akár reálbér-csökkenésként is érzékelhetnek.

Mely területeken számíthatunk elsősorban szakemberhiányra?

Tehetséges és motivált fizikai munkavállalókból (akik a munkaadói elképzelések szerint ráadásul a piaci átlag alatti bérért is hajlandók munkába állni) idén is komoly hiány várható. Ez akkor is így van, ha jelenleg megállt a bérrali, és kevesebb lett a jó bér mellett egyéb kapcsolt szolgáltatásokat is magába foglaló izgalmas, új lehetőség. Ez azért is van így, mert újból felerősödött a munkaképes korúak kivándorlása. Tavalyelőtt és tavaly is éves szinten több mint 40 ezer fő adta le a tajkártyáját, ami közel kétszerese a megelőző éveket jellemző évi 22-25 ezres létszámnak. A visszatérők száma azonban alig haladja meg a korábbi évek 20-25 ezres létszámát, tehát folyamatosan negatív a mérleg és éves szinten stabilan veszítünk 10-20 ezer főt. 

Keresleti oldalon komoly fejtörést okoznak a technológiai váltások is. Sokszor olyan tapasztalattal és végzettséggel várnak embereket, ami egyelőre csak korlátozottan van jelen. Szellemi területen például a mesterséges intelligencia (AI) megjelenésével egyre többen keresik a technológiát már készségszinten használó dolgozókat. Ez a jól fizető állások esetében immár kezd olyan alapelvárás lenni, mint az angolnyelv-tudás. 

A feldolgozóipar országos szinten még mindig csaknem 1 millió munkavállalót alkalmaz, ám 2018 óta 50 ezer fővel esett a létszám. Ebben a szektorban egyre magasabb szintű az automatizáltág, és a folyamatosan zajló technológiai fejlesztések további leépítésekhez vezetnek.

Ezen a területen leginkább olyan mérnökökre vadásznak a cégek, akik képesek ezen technológiai átállást levezényelni, akik legalább annyira nyitottak az új technológiák, az AI és robotizáció iránt, mint amennyire jól ismerik a régi technológiákat, és nemcsak elméleti, hanem tapasztalati tudással is bírnak. Technikusi szinten hasonló a helyzet, elvárások vannak: itt talán még inkább elvárás az alkalmazkodókészség és az új technológiák iránti nyitottság.

Foglakoztatottak száma vs. betöltetlen álláshelyek száma 2025_készítette Trenkwalder, forrás KSH

KSH

A konkrét területeket illetően a foglalkoztatottak számához képest kiemelkedően magas a betöltetlen álláshelyek száma feldolgozóiparon belül az SSC szektorban. Emellett a közigazgatásban, egészségügyben és az oktatásban is aránylag magas a kereslet. (Az ábra 2025 harmadik negyedévéig tartalmazza az adatokat, de a trend máig kitart.)

Van-e olyan terület, ahol jól felkészült szakembereket könnyebb lehet az idén találni?

Egy jól felkészült szakember ma már jellemzően az egyetemen vagy a duális képzésben bekerül a munkaerőpiacra. Őket tehát legtöbbször nehéz elérni, leginkább fejvadászattal lehet próbálkozni. Vannak azonban olyan rétegek, akikre a munkáltatók a szükségesnél kevesebb figyelmet fordítanak, noha értékes munkaerőpiaci forrásnak számítanak.

Az egyik ilyen réteg a fiatal pályakezdőké, akiket a cégek gyakornoki munkákra alkalmaznak. A közvetítők több tízezer motivált diákot tudnának biztosítani, akik közül sokan versenyeket nyernek, dolgozni akarnak, miközben iskolaszövetkezeti átlagbért kérnek. A cégek azonban gyakran gyakornoki minimálbért hajlandók csak fizetni, ami nem éri el azt a szintet, amit ezek a fiatalok éttermi felszolgálóként, pultosként vagy hoszteszként kereshetnek. Ez akár pályaelhagyásra is késztethet sokakat.

A másik csoport a megváltozott munkaképességűek (mmk) köre. Rengetegen vannak köztük, akik tudnának és akarnak is dolgozni, ám az egészségi állapotuk miatt valamivel több törődést igényelnek, és bizonyos korlátozások mellett foglalkoztathatók. Sok cég inkább nem veszi a plusz fáradságot ezen feltételek biztosítására, pedig nem is olyan nehéz belátni, hogy az adóelőnyök, a bértámogatás mellett olyan, anyagiakkal nehezen kifejezhető előnyök is származnak az mmk-s foglalkoztatásból, mint az érintett dolgozók magas szintű lojalitása és elkötelezettsége, illetve egy magasabb szintű szervezeti kultúra.

További figyelmet érdemlő réteg a kisgyermekes anyukáké, akiknek hiába kedvez egyre fokozódó mértékben az adórendszer, mégis rengetegen kiszorulnak közülük a munkaerőpiacról. Kiszolgáltatott helyzetükben gyakran kényszerülnek alulfizetett állásokba, ha egyáltalán szóba állnak velük, a legtöbbjük ugyanis esélyt sem kap a visszatérésre. A cégek nehezen tolerálják a kisgyermekes anyukákat, akik életük legproduktívabb időszakában szorulnak ki 3-6-9 évre a munkaerőpiacról. Nem csupán az állásukat vesztik el sokan, hanem az önbizalmukat is. Pedig rugalmas foglalkoztatási lehetőségekkel (részmunkaidős állások, távmunka és home office biztosítása, stb.) továbbá képzési, felzárkóztatási programokkal a cégek számára is jelentős értéket (lennének) képesek teremteni.

Hasznos volt a cikkünk? Iratkozzon fel az Útmutató cégvezetőknek hírösszefoglalóra, és rendszeresen küldünk hasonlóan értékes tartalmakat.