A ciklus első felében még a DK volt a legerősebb ellenzéki párt, aztán jött a Tisza. Milyen érzés ezzel megbirkózni?
Kétfajta politikus van. Az egyik fogja magát, beleszagol a levegőbe, alkalmazkodik a keretekhez, és feladja mindazt, amit képviselt. Én nem hiszek abban, hogy az értékrendünket fel lehet adni csak egy kicsit, csak egy hétre. Abban hiszek, hogy ez az ország csak úgy lehet jobb, ha az államnak az lesz a feladata, hogy a kiszolgáltatottabbak mellé álljon. Ezt képviselnem kell akkor is, amikor sokan gondolkodnak velünk együtt, és akkor is, amikor kevesebben.
Akkor a Momentum és az MSZP feladta az elveit?
Szerintem a magyar politikatörténet fekete napjaként marad meg, amikor bejelentették, hogy nem indulnak a választáson. Egy párt megszűnéséről csak a szavazói dönthetnek, nem jó, amikor a vezetők feladják a szavazók képviseletét. Ha a baloldali vagy liberális értékrend nem lesz ott a parlamentben az Orbán utáni világban, akkor ezeket a gyerekeink maximum a történelemkönyvekből fogják megismerni. Én ezt nem akarom engedni.
Mérlegelték egyáltalán, hogy ne induljanak el a választáson?
Soha, egyetlenegy pillanatig sem.
A Tisza új választási törvényt ígér. Abban nem gondolkodtak, hogy a választók egy következő választáson meghálálhatják, hogy voltak pártok, amelyek a „döntő pillanatban” visszaléptek?
Magyar Péter nagyon világosan fogalmazott ebben. Elmondta, hogy az új választási törvény nincs benne az első 50 feladatban, ahogyan azt is, hogy ha megnyeri a választást, akkor négy éven keresztül kormányoz. Előbbi azért nagy baj, mert választási törvényt nem a választások előtt csinálunk, az a célja, hogy a kormányon lévők mindig szembesüljenek a kockázattal, hogy bármikor könnyen megbukhatnak, ha rosszul kormányoznak. Szerintünk a választási törvény módosítása a parlament első munkanapjainak feladata, széles konszenzussal.
Hajlandók lennének a DK szavazói a Tiszára voksolni?
