Kulturális miniszterjelöltként emlegetik a nevét. Mi vonzaná ebben az ismeretlen szerepben?
A kizökkent időt, a kizökkentett életünket a kétharmad birtokában vissza lehet állítani, a gyerekeim már jobb országban nőnek fel. Már ettől boldog vagyok. Emellett lehetőséget kaptam arra, hogy képviseljem a szülővárosomat és azt a térséget, ahol felnőttem, ami hatalmas megtiszteltetés. De a pályám által van bizonyos beágyazottságom a művésztársadalomba. „Körön belülről” jöttem, nem pedig a gyógyszerészszakmából. Vannak elképzeléseim a kulturális életről, amit számos interjúban már kifejtettem. De sosem a pozíciót kerestem a politikában.
Görgey Gábor és Szőcs Géza is művészként érkezett, mégis kudarcos politikusok lettek.
Az ő személyüket inkább szimbolikus okokból választhatta ki annak idején Medgyessy Péter, illetve Orbán Viktor. Én az életem delelőjén vagyok, nagy lendület és tenni akarás van bennem. Dísznek nyilván nem mennék sem a parlamentbe, sem a minisztériumba. Viszont fontos szerepet szeretnék játszani a magyar kulturális életnek az európai asztalokhoz, kapcsolatokhoz, forrásokhoz visszatérésében, a kulturális sokszínűség keretrendszerének kialakításában és főleg a „kultúrbéke” megteremtésében.
A Tisza egész története azt mutatja, hogy arra leszünk alkalmasak, amire ambíciónk van.
Mi lesz a kormányalakítás után például Vidnyánszky Attilával?
Kezdeni fogunk vele valamit. Mi nem a Fidesz színvonalán cserélgetünk majd embereket, de aki annyi bűnt követett el a magyar színházi élet ellen, mint Vidnyánszky Attila, annak nyilván nem sok keresnivalója van a magyar kulturális döntéshozatalban.
https://hvg.hu/kultura/20260415_vidnyanszky-attila-nemzeti-szinhaz-uj-evad
