Évszázadok óta keressük a választ arra a kérdésre, hogy mi a magyar és a válaszoktól sem lettünk okosabbak, hiszen hajlamosak voltunk különböző korszakokban eltérő megfejtésekkel előállni. Ezt persze kihasználta az emlékezetpolitika, amelynek keretében hol a gombokhoz próbáltak sosemvolt kabátokat varrni, máskor meg a meglévő kabátot pakolták tele hozzá nem illő gombokkal.
Amikor láttam, hogy tavasszal az Ingában Magyar Önismeret néven indult egy interaktív előadás-sorozat, arra számítottam, hogy ennek a kérdésnek a boncolgatása fogja elvinni az időkeret nagy részét, de meglehetősen gyorsan kiderült: a sorozat mögötti koncepció szemszögéből nézve ez a problematika is inkább a tünetek közé tartozik csupán.
Lesz szó a Habsburgokkal eltöltött közel 400 éves közös történelmünkről bőven, de emellett tárgyalni fogjuk a magyarságra rosszabb esetben fenekedő, jobb esetben vele csak simán nem törődő idegen királyok szelektív mítoszát. Megkeressük azt is, hogy hová tűnt a magyar történelemből az a közel 150 év, amit, különösen az azt megelőző időszakhoz viszonyítva, aranykorként is ünnepelhetnénk.
Bayer Árpád, a Magyar Önismeret ötletgazdája történelmet végzett, de nem dolgozik kutatóként, elmondása szerint ő a történészi diplomáját arra használja, hogy emberekkel beszélgessen a múltról. Bayer több történelem tematikájú podcastcsatorna házigazdája és a tanulmányai folyamán végzett egy év pszichológiát is, egy idő után pedig felmerült benne, hogy lehetséges-e a múlt vizsgálata a pszichológia eszköztárával?

„Egy önismereti folyamat az esetek nagyon nagy többségében úgy működik, hogy valamilyen múltbéli eseményt kicsit átfogalmazunk, átkeretezünk. Ugyanis az, hogy a jelenben vannak elakadásaink, meg bénaságaink, meg vannak dolgok, amik zavarnak, meg frusztrálnak, annak a kulcsa a legtöbb esetben abban van, hogy milyen tapasztalatunk volt vele, meg mit tanultunk az ehhez hasonló jelenségekről. És felmerül, hogy ezt akár meg lehetne csinálni nemzeti szinten is” – mondja Bayer.
Maga Bayer az előadás-sorozat folyamán is a kérdező szerepébe helyezkedett bele, vendégei pedig a koncepciónak megfelelően, jellemzően történészek és pszichológusok, olykor politológusok voltak. A történészek közül visszatérő szereplője volt a sorozatnak a mohácsi csatára tapadt, sok helyen torz nemzeti emlékezet átkeretezésére vállalkozó Varga Szabolcs, a pszichológusok részéről pedig András Bálint, a Jólélek Pszichológiai Alapítvány munkatársa volt a leggyakoribb vendége.