Ha elfogadjuk, hogy új korszak kezdetén vagyunk, és rendszerváltás zajlik, tanulnunk kell az eddigi rendszerváltások történetéből és az 1989-1990-es magyar rendszerváltás kudarcaiból. Kapronczay Stefánia elemzése.
A választáson nyertes Tisza Párt politikusai új korszak kezdeteként hivatkoznak a választás eredményére, új alapokra akarják helyezni a politikai berendezkedést. A közéleti kérdésekben véleményt formálók is visszatérően állítják párhuzamba az előttünk álló, a 2026-os választást követő időszakot az 1989-1990-es rendszerváltással. Emiatt érdemes megvizsgálni, hogy egy valódi, befejezett rendszerváltás érdekében hogyan küszöbölhetőek ki a csaknem négy évtizede lezajlott folyamat hiányosságai.
Nem történt meg a valódi szembenézés a múlttal és a valódi elszámoltatás, de a jövő közös megalapozása is elmaradt, amelyhez elengedhetetlen lett volna, hogy széles társadalmi csoportok érezzék magukénak az új alkotmányos berendezkedést.
A rendszerváltás egyik legfontosabb mulasztása, hogy nem sikerült a társadalom igazságérzetét helyreállítani, mivel a korábbi rendszer hatalmasai szinte akadálytalanul mentették át befolyásukat, miközben a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése terén sem történt érdemi előrelépés.
Messzemenő következményekkel járt, hogy az 1989-es rendszerváltáskor nem tisztázták a Kádár-kori állampárt bűneit, és az igazságtétel elmaradása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hatalmon lévők a demokrácia közepette is bármit, következmények nélkül megtehetnek.
