Vigyázat, miniszterelnök úr! Ön – exlapulóként – éppúgy valahonnan jön, mint én exkommunistaként. A nadrágszárunkra útközben mindkettőnknek fröccsent mocsok
– kevés emblematikusabb idézet szól az elmaradt igazságtételről, mint amit Hajdú János 1990 augusztusában Antall József kormányfőnek címzett nyílt levelében írt.
Ha azt akarjuk, hogy a demokrácia szalonjába bebocsátást nyerjünk, akkor mindkettőnknek illik lekefélni a nadrágszárát
– írta az a Hajdú, aki a pártállam lelkes támogatójaként, újságíróként, majd nagykövetként szolgálta a diktatúrát. S egy kalap alá vette magát azzal a múzeumigazgatóval, akit a Kádár-korszak alatt végig megfigyeltek az állambiztonságiak, s aki úgy állt hozzá a diktatúrához, hogy „alámerülünk és kibekkeljük őket”.
Mint azt egyik könyvében Ungváry Krisztián megállapította, Hajdúnak nem a „nadrágszárára fröccsent mocsok”, hanem ő fröcskölte tele mocsokkal az olyanokat, mint amilyen Antall is volt.
S a demokrácia nagyobb dicsőségére Hajdú 1994-ben szocialista parlamenti képviselő lehetett, személyében is demonstrálva a rendszerváltás felemásságát.
Ruff Bálint, a leendő Miniszterelnökséget vezető miniszter az egyik interjújában elmondta, „ne kövessük el azt a hibát, amit 1989-ben elődeink elkövettek”. Akkor nem tisztázták a demokrácia viszonyát a diktatúrához s azok működtetőihez, így lehetett az, hogy a kommunista állam egyes vezető politikusai magukat úgy állították be mint a rendszerváltás harcosait. Kedvelt szavajárásuk lett Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verséből, hogy „mindenki szem a láncban”, ami a felelősség elkenésének egyszerű módja volt.
