Jó érzékkel ráhangolta közönségét a magyar miniszterelnök az olasz maffiatörténetek világára, amikor a szervezett bűnözés ellen küzdő szicíliai Giovanni Falcone és Paolo Borsellino tragikus történetével vezette fel a korrupcióellenes intézkedéscsomagot és a vagyonvisszaszerzési hivatal létrehozását a parlamentben. A rendszerváltás alapélménye volt a Polip televíziós sorozat, és rémálmában sem gondolt arra az ország – elsíbolt magyar privatizáció ide vagy oda –, hogy saját jövőjét nézi epizódról epizódra.
Az első, az 1989-es rendszerváltás alapélménye, reménye az volt, hogy épp kifelé lábalunk a jogellenesen működő rezsimből, épp túl vagyunk a saját újabb, és immár sikeres szabadságharcunkon, és nincs más dolgunk, mint feldolgozni, megérteni a közelmúltunkat. Azzal a megnyugvással indultunk neki a társadalmi béke megteremtésének, hogy immár senkinek sem kell belenyomorodnia, belehalnia a visszaélésekbe.
Fogpiszkáló sem lett belőle.
