Zavaros és ellentmondó félmondat került be az Alaptörvény-módosításba, muszáj lenne megváltoztatni

Ellentmondásos, sőt jogilag értelmezhetetlen lett a Magyar Péter miniszterelnök által a hétvégén benyújtott, a 17. Alaptörvény-módosításról szóló törvényjavaslat, amely elsősorban a Sulyok Tamás államfő elmozdítását célzó passzusa – és az erre érkezett elnöki reakció, valamint a Fidesz-KDNP által meghirdetett tüntetés – miatt kap kiemelt figyelmet, pedig fontos eleme az országgyűlési képviselői tisztség időkorlátja is.

Az Alaptörvény-módosítás eleve sok kritikát kapott amiatt, hogy kapkodva – és már egy héttel az előző, Orbán Viktor újabb miniszterelnöki ciklusát akadályozó Alaptörvény-módosítás elfogadása után – íródott, ráadásul egy mondattal, hatalmi szóval nyit utat egy új, Tisza-többség által választott államfőnek, miközben Európában elsőként – de a Tisza politikai tisztítótűz-műveletébe illően – maximalizálja a képviselők mandátumát.

Bebetonozott pozíciók vagy ellustuló képviselők – mi szól a mandátumkorlátozás ellen és mellett?

Politikai megújulást, a hatalmi elit iránti bizalmatlanság csökkenését hozhatja el a mandátumkorlát, nem feltétlenül segíti azonban az igazán elhivatott és profi szakpolitika erősödését. A javaslatról Papp Zsófia politológusprofesszort kérdeztük.

Ez utóbbihoz kapcsolódik a „társadalmi párbeszéd” pár napos időszakát követően benyújtott végleges szövegjavaslat zavaros megfogalmazása. A terv az volt, hogy az országgyűlési képviselőkre három ciklusos korlátozást írnak elő, hogy ne lehessen választható, aki összesen legalább tizenkét évig már volt országgyűlési képviselő. Csakhogy ez a benyújtott javaslatban kiegészült egy félmondattal, így:

Az országgyűlési képviselők választásán nem választható, aki országgyűlési képviselői megbízatást összesen legalább tizenkét évig már betöltött, vagy az, akit legalább három választáson országgyűlési képviselővé megválasztottak.